xiii.

 Kissé máshogyan alakultak az események a nyáron. De itt is vannak: a beígért, lefordított részek. Az utolsó később jön, leginkább akkor, ha látok visszajelzéseket.

 A wonderland. blogommal pedig -- minő véletlen módon -- kések, sajnálom.

JÓ OLVASÁST !!!!! <3

Ui.: Ha itt voltál hamarabb, elnézést szeretnék kérni: volt egy kis galiba a részek sorrendjével. De sikerült megoldani, így sokkalta tisztább.

N. G.

 A helyzet az, hogy ők nem beszéltek róla.
A tény az, hogy majdnem egy hónap telt el, mióta megtörtént, és semelyikőjük nem hozta fel.

 A következő nap, miután megtörtént köztük, Louis rögtön átment Harryhez. Harry egyszerűen elpirult és elmosolyodott, beengedte őt, mint mindig. Soha nem mondtak semmit róla, helyette asztronómiáról beszéltek epres tej mellett, illetve Zaynről és Liamről körmök festése felett, és aztán ebéd mellett egy kis caféban felhívták egy álhívásra Niallt. És ez szószerint olyan volt, mintha semmi sem történt volna, és Louis annyira frusztrálttá vált emiatt.
 Szörnyen akarta Harryt. Közel akarta vonni magához, megcsókolni, és a tudomására hozni, mennyire szép is ő, és érinteni akarta. Érinteni mindenhol, gyengéd ujjbegyekkel és lágy ajkakkal. Hihetetlenül szerelmes, de nem volt képes rávenni magát, hogy elmondja Harrynek, mert annyira félt.
 Louis nem volt egyértelmű habár. Észrevette, hogy Harry mennyivel bújósabbá vált: nem bánta Louist megérinteni és magához ölelni. Észrevette Harry elpirult arccsontjait átlagos dolgokon, és a kuncogásait a nyakában, illetve a módját, miként Harry enyhe dicséreteket tett felé. Louis látta őt lehajolni úgy, hogy a lila, csipke tangája vége kikandikált; és ahogyan Louis nevét nyögte a zuhanyzóban, éppen elég hangosan ahhoz, hogy Louis meghallja, amikor még mindig be volt burkolózva az ágyneműkbe. Louis tudta, hogy Harry pontosan éppolyan mértékben akarja őt, miként ő is a másikat, de félt az az egy lenni kettejük közül, aki mond valamit.

( De Louis nem tudott az lenni, aki megteszi, képtelen volt rá.
Képtelen, mert Harry annyi mindenen esett túl, és száz százalékosan biztosnak kellett benne lennie. Félt, mert nem tudta, mi Harry véleménye a szerelemről többé: nem tudta, mennyire félt tőle, vagy hogy egyáltalán akart-e valaha újra szerelembe esni, vagy hogy netalántán már meg is tette. )

( Egyik este Harry ágyában pihentek betakarózva, és az lágynak, halknak és gyengédnek hatott, amikor Harry ajkai a sajátjai ellen nyomódtak. Harry egyszerűen elhúzódott utána, és átfordult, egy "éjt, Lou."-t mormogva. Louis pislogott, megtapintotta az ajkait, és a tenyerébe mosolygott, hogy megfékezze magát a kuncogástól. )

 Jelen helyzetben Louis körömlakk lemosót használt, hogy lemossa a sötét zöldet Harry körmeiről, Harry pedig úgy döntött, hogy a sárga, amit szeretne. Louis jól fejlődött a körömfestésben, és Harry egyre gyakrabban is hagyta rá a procedúrát.
-- Használták valaha az ajándékukat?
Louis önelégült mosolyt villantott.
-- Úgy tettek, mintha utálnák, nemde? Tettetve, hogy ők abszolút forrongnak a fehérnemű dologtól. És az első héten nem történt semmi, ugye? -- Harry bólintott arra, amit Louis mondott, az ajkát rágcsálta, ahogyan figyelte a másik szempilláit rebegni arccsontján. -- Aztán egy héttel később észrevettem, hogy a szatyor nincs többet a nappaliban, és nem igazán gondolkodtam rajta sokat. De akkor megláttam a bugyikat a szennyesben, amikor a sajátomat mostam volna ki.
Harry szemei kigúvadtak:
-- Nem.
Louis bólintott, affektáltan mosolygott.
-- Szóval Zaynnek küldtem egy kis képet, oké? Rögtön hívott engem, könyörögni, hogy ne mondjam el Niallnek, és kérdezte, honnan szereztem azt a dolgot.
Harry nevetett, a szemei csillogtak.
-- Szóval, ők izé, belejöttek?
-- Haver, fogalmad sincs. A fekete farmeremet kerestem előző héten... Egy egész rakás szennyest találtam csak fehérneművel.
-- Ne! -- hitetlenkedett Harry megint, lesokkoltan érezte magát.
-- Ó, igen.