ii.

 A bűntudat érzése nem tűnt el úgy, miképp kellett volna. És az igazat megvallva, Louis nem is tudta pontosan, miért volt ilyen rossz érzése emiatt. Nem az ő hibája, hogy a fiú érzékeny, vagy ehhez hasonló. Ő mindig csupán nyíltan állt az eféle dolgokhoz, mint amilyen ez is annak számított. Például, amikor Zaynnek szőke tincse lett elől a hajában, Louis borznak hívta őt, amíg csak a szépfiú birtokolta ezt a tulajdonságát... De Louis még mindig figyelte őt a csillagászat órájukon, és észrevette, hogy a körmei mennyire élettelenek, illetve festetlenek -- és a helyzet az, hogy ténylegesen egyenértékűnek kezdte érezni magát egy nagy kupac szarhoz.

( Azt is észrevette, hogy a fiú magával hordozott egy üveg/doboz epres tejet mindenhova, ahova csak ment. Amely habár igencsak, kibaszottul furcsa, de mindegy. Louis már régen megállapította magában, hogy az a srác különös.
 A lehetősége a bocsánat kérésre gyorsan és könnyen megjött a rá következő pár hétre -- túlságosan korán volt még a suli időben ahhoz, hogy le legyen terhelve ekkora bűntudattal, illetve ezzel együtt, mert a csillagászat tanár kijelölt egy projektet, amelyet egyedül vagy partnerekkel is teljesíthettek, és Louis soha sem volt az a fajta tanuló, aki egyedül dolgozott volna egy ilyen feladaton. )

 Szóval úgy vélte, ez lenne a legjobb idő a bocsánatkérésre a zűrös fiúnak; hogy könnyítsen az elviselhetetlen lelkiismeretén; illetve maga a partner találással is így vélekedett. Mindezek által nem esik bele egy depresszió kavalkádba, mellesleg ezért a fiú vagy lány, vagy bármi, aminek tartja magát, visszatérhet a régi, körömlakkos világába.
 Felsóhajtott, miközben felkapta a Marvel képregényes táskáját, majd az útját a terem elülső része felé kanyarította. A fiú ott ült, éppen ő is felkapta a saját táskáját, illetve ajkait beharapva figyelte, ahogyan az emberek körülötte partnert keresnek vagy egyedül kezdenek el dolgozni. Louis leült mellé, ignorálta a meghökkent arckifejezését mindeközben. Egyenesen a gigantikus táblára nézett, majd megszólalt:
-- Szóval a helyzet az -- kezdte. -- Nem azért mondtam azt, amit még pár hete, hogy megbántsalak vagy ehhez hasonló. Ha szereted festeni a körmeidet, akkor tedd azt; és tudod, nem kéne érdekelnie, mit is gondolnak mások, mert az ő véleményüknek nem kéne számítania, érted? -- Louis vett egy levegőt, végre a másik felé nézett, hogy láthasson egy kikerekedett szemű és rózsás arcú fiút. Majd mielőtt meggondolhatta volna magát, hozzátette: -- És tudod, észrevettem, hogy lekapartad, illetve hogy mostanában nincs is rajtad semennyi, és szerintem újra hordanod kéne őket, mert csupán ezt szereted tenni.
 A srác elpirult, és Louis azt gondolta, ez lehet talán az egyetlen, amire ő képes. El is nézett, miközben ujjait morzsolta idegesen, amely Louist további beszédre kényszerítette:
-- Illetve a nevem Louis, és nagyon szeretném, ha a partnerem lennél, szóval ezzel bebizonyíthatnám neked, hogy nem is vagyok talán olyan nagy köcsög, ahogyan az korábban lejöhetett. -- Kinyújtotta a jobbkezét, megajándékozva egy vállvonással és egy apró mosollyal.
A fiú zavartan figyelte Louis kezét, mielőtt óvatosan az övét köréfonta volna. Puha.
-- Az én nevem Harry -- válaszolta zavartan a fiú, egy ugyancsak kis mosoly vonta be arcát. -- És nem bánnám, ha a partnered lehetnék.

( A következő nap, amikor Louis az ebédlőn keresztül sétált végig, aféle levágásként a következő órájára tartva, látta Harryt. Nála volt az epres teje, és a két háromszöggé vágott szendvicse. Louis azt is észrevette, hogy a körmei rózsaszínre voltak kifestve: egy rágógumi rózsaszínre, és nem tehetett róla, de elmosolyodott kissé, miközben kisétált a helyiség ajtajain. )

*

 Megegyeztek abban, hogy Louis lakásánál találkoznak a következő héten, hogy elkezdjék a projektjüket. Louis vadultan takarította a szobáját -- kitakarítva a káoszt, amely összegyűlt az ablakánál, hogy ott később össze tudják állítani a teleszkópjaikat. Felvette a koszos ruháit, és a többi cuccait is; minden cipőjét az ágy alatt, majd kipakolta a piszkos evőeszközöket, amelyek a mosogatógépében hevertek összevissza. Besunyorgott Zayn fürdőszobájába, és ellopta az egyik drága kölnijét, hogy a szoba minden táját befújhassa, ezáltal az nem bűzlött valamiféle olaj és maszturbáció szagtól.
 És ha őszinte akart lenni, nem is értette, miért takarította ki a szobáját. Louis még a randijelöltjeinek sem tette meg mindezt -- habár nemrég ért véget kalandja az egyikkel --, illetve mindent összevetve csupán túl akart esni ezen az estén.

-- Haver, egy éve élünk itt, és szinte biztos vagyok benne: ez az első alkalom, hogy téged takarítani látlak a szobád körül. Mi folyik itt? -- Zayn az ajtaja előtt állt, figyelte a túlstresszelt és lebiggyesztett szájú Louist, aki a ruháit próbálta begyömöszölni a szekrényébe. -- És mit keres itt a kölnim? Az a darab elég drága volt.
-- Valaki átjön este egy közös projekt miatt -- lehelte kifulladtan, miközben nehéz lélegzetekkel kisöpörte frufruját az arcából. -- És nem akarom, hogy az első, amely feltűnjön neki, az a végtelen éjszakák bűze, amelyek magánnyal és maszturbációkkal teliek.
-- Várj, mi?
-- Partner. Projekt. Ma. Este -- forgatta meg szemeit Louis, miközben vállait kihúzva, büszkén nézett körül a művén szobájában. Már mindjárt nem tűnik olyan csapzottnak az egész.
-- Nem mehetsz inkább te hozzá? -- kérdezte Zayn, és teljes érdektelenséget mutatott Louis szarkazmusa és kemény munkája iránt.
-- Miért? -- kérdezett vissza Louis, arca egy gyanakodó kifejezésbe fúlt.
Zayn szinte lángra robbant előtte, és egy felsőt dobott Louisnak.
-- Egy vendéget várok ma este, és azért jöttem ide, hogy megkérdezzelek, nem-e tudnál Niallel lógni, vagy valami, mert... Szóval... Ja.
-- Várj, vársz valakit? -- teljes meglepődöttséggel kérdezett rá Louis, a már kijelentett információra közöttük. Összefonta a karjait egy önelégült mosollyal mellkasa előtt.
-- Öhm, igen? -- szólalt meg Zayn.
-- Na, és hogy hívják a csajt? -- Louis végre összeszedte az állát a padlóról.
Zayn pusztán valamit elmormogott az álla alatt, miközben kerülte Louis szemeit.
-- Gyerünk, haver. Tudod, hogy nem fog érdekelni különösebben.
-- Ő nem... Ő nem egy lány.
-- Ó -- emelkedett fel Louis mindkét szemöldöke.
-- Ja, izé. Nem tudom. Ő az első srác, aki felé kötődnek érzelmeim, és... Ja. -- Zayn paradicsomként pirult el, miközben zavarában tarkóját vakargatta.
Louis nem akarta kényelmetlen helyzetbe hozni Zaynt, legalábbis még nem. Szóval ráemelte a pillantását, és óvatosan rákérdezett a dologra.
-- Ez rendben van, Z. Ki a különleges srác?
-- Liam -- nevetett fel kínosan a kérdezett.
-- Na ne bassz -- suttogta Louis. Félmosollyal toldolta meg mindezt, és beharapta belülről az egyik orcáját.

 Zayn arca még pirosabbá vált, mint eddig. Ettől függetlenül elmosolyodott, és figyelte Louist, ahogyan egy újabb ruhadarabot dob be a szekrényébe.
-- Nem bánod, ugye?
-- Haver, az egyetlen, ami zavar engem, hogy nem mondtad el: neked anno megtetszett Liam, mert akkor ezt a pillanatot hamarabb elintéztem volna -- somolygott Louis. -- Ezen kívül, kicsit sem érdekel. Csakhogy tudd, Niall és én jó sok szarságot fogunk kettőtöknek okozni.