v.

 Egyedül volt megint a cafétériában, piszkálgatott egy frissen mosott rövidujjú ruhadarabját, amely zöldalmától és epertől illatozott, és ennek nem volt semmiféle köze a göndörhajú fiúhoz. Ez csupán annyit jelentett, miként érzett a pillanatban.
 Mindenesetre, egyedül volt és bosszús, mert nem szeretett egyedül lenni. Aggódóvá tette és ingerlékennyé, és hülyén nézett ki, ami igenis hülye volt -- nem mintha még gimiben lett volna, sok ember ült egyedül itt.

 De mindezt elkergette, amikor egy bizonyos fiút meglátott olyan elegánsan bebotladozni, ahogyan valaki képes kinézni, miközben felbukik az ajtókban. A fiú körülnézett, úgy tűnt, hogy aggódott, és Louis rögtön magához intette. Abban a pillanatban, hogy pillantásuk találkozott, Harry szerényen mosolygott és bólintott, útját Louis felé kanyarította, az ő kis melegítőjében és vattapulcsijában. Louis úgy gondolta, nagyon melegnek és bújósnak mutatkozott a másik, és Louis azon kapta magát, hogy nem akar mást, csupán a fiú köré fonni a karjait és megajándékozni egy forró csokival.
-- Hé, haver! Mizu? -- kérdezte Louis gyengéden, és már mozdult is, hogy Harryvel szembe üljön a körasztalnál.
Harry rámosolygott, miközben kivette az epres tejjel töltött üvegét, ujjai kidudorodtak a pulcsija végeinél, amit kézfejeire húzott; és Louis látta, hogy a körmei lilára festettek.
-- Rendben vagyok, és veled mi a helyzet?
Louis a kezére támasztotta a fejét, és úgy tett, mintha a hamis szakállát simogatná, arca összeráncolódott gondolkodásában.
-- Hát -- kezdte. -- Kimostam a ruháimat. Szóval ennyi az egész, úgy hiszem.
Harry kuncogott mellette, a szemei ragyogtak.
-- Nem, komolyan! Megszagolhatnál, gyere. -- Louis Harry felé húzta az egyik pólójának ujját, és Harry nevetett, de megszagolta ettől függetlenül, hangosan is kiadott egy-egy hümmögést:
-- Alma?
-- Zöld -- bólintott Louis, hozzátéve: -- ó, és eper.
-- Illik hozzád -- jegyezte meg Harry az epres tejek kortyai között.
-- Pontosan ezt gon... -- Louis egy hangos csattanás miatt megszakította mondandóját, és Harry egész arca eltorzult a félelemtől.
 Összezsugorodott székében, szemei vadul kigúvadtak. Úgy nézett ki, mintha azzal próbálkozna, hogy a műanyagba olvadjon, teljesen eltűnjön, amíg semmi több nem lesz, csak egy lábtörlő koszos lábfejeknek.
 Louis szintén látta az egészet. Látta, ahogyan Harry önmagába roskad, összemegy aggodalmában, és ez olyan, mintha egy csillagot látott volna magába zuhanni párhuzamosan. Abszolút semmi. Semmi felvillanó fénycsóva, semmi szivárgó élet egy természetfeletti szépségben. Pusztán... Semmi.
 Hatalmas erőbe került elnéznie, de Louis megtette, hogy a következőkben lássa: Niall volt az, akinek tálcája lecsapódott a padlóra, és aki megijesztette Harryt.

-- Én csak nem értem, miért én vagyok utolsó, aki utoljára hall erről! -- Magyarázta Liamnek és Zaynnek, akik egymásba gabalyodva álltak mögötte, a szemüket forgatták és különböző dolgokat mormogtak neki.
 Louis visszafordult Harryhez, akinek rózsaszín orcái már egy sápadt fehérbe fordultak, és az édes ujjai egymást facsarták agyon idegességében. Louis érezte, miként a saját homloka ráncossá válik, hisz csordultig lett töltve zavartsággal.
-- Semmi ba... -- kezdte egy suttogással, de Liam közbevágott.
-- Ki ez, Lou?

 Most már mindannyian az asztal körül ültek, Liam és Zayn szorosan egymás mellett, asztal alatt az összekulcsolt ujjaikkal. Niall előnyt talált a plusz hellyel, és lábait szélesre is nyitotta.
 Mindenen túl, mindannyian Harryt bámulták, mintha valamiféle dögvész lett volna, legalábbis ilyen érzés. Louisban egy undor kezdett felkúszni, a bőre is viszketett miatta -- mindez pedig arra késztette, hogy kiabálni akarjon a többiekre, és rájuk szólni, hogy fejezzék be a bámulást, mert valami nem volt rendben Harryvel, és lehet, hogy aligha ismerte ekkor a fiút, de még mindig törődött vele, és képes volt megérezni, milyen kényelmetlenül is érezte magát, mindezek mellett jobbá szerette volna tenni a helyzetet.
 Ahelyett, hogy kiverte volna a haverjaiból a szart is, úgy döntött, hogy óvatosan megérinti nagyujjával Harry ujjperceit, érezte a bemélyedéseket minden ujja közti résnél, komfortot nyomott minden helyre úgyszólván. Harry megrezzent a nem várt érintésektől, de azután beleolvadt a mozdulatba, mint egy hajótörött csónak. Louis végül ezt mondta:
-- Ő az édes Harry, srácok.
 Harryre nézett, és még gyengédebben kijelentette:
-- És Harry, ők Niall, Liam és Zayn. -- Mutatott közben mindegyikükre, a bemutatás sorrendjében, és Harry bólintott, bátortalan mosollyal ajándékozta meg őket.
-- Örülök a találkozásnak, haver -- nyújtotta Niall a kezét, hogy megrázza Harryét, de Louis váratlanul felállt és megszakította az ismerkedést, mert tudta, hogyha Niall meglátná a körömlakkot, kérdezgetne róla, és csak képes volt látni az egészet: Niallt és Liamet veszekedni rajta, és az emberi jogokról, és a nemi szerepekről, és hogy melyik vezető a legjobb a Földön, és miért kéne mentolos köhögés elleni gyógyszert használni a gyümölcsösök helyett.

(Alig ismerte a fiút, mégis birtokolta már ezt az erős késztetést aziránt, hogy megvédje.)

-- Bocsi, hogy ilyen hirtelen el kell mennünk, de Harrynek és nekem meg kell szerezni az "Astronomy"-t*  korán ma, hogy tudjunk dolgozni a projektünkön -- gesztikulált Harry felé, aki lassan bólintott egy vonallal, amely a szemöldökei között ragadt, majd körültekintően felállt. Louis összeszedte a hozzátartozó cuccait mellette, sietősen bedobta őket a táskájába.
 Zayn és Liam az elképedt arckifejezésükkel ajándékozták meg rendesen, Harry és Louis között váltogatták a tekintetüket. Harry beharapta az ajkát, gyorsan mormogott egy gyenge sziasztokot.
 Amikor kiértek a helyiség duplaajtóin, Harry abbahagyta a sétálást. Louis észrevette, hogy gyorsabb, mint kéne, és sietősen feléfordult meghökkenten, figyelve, miként a fiú a pólóujját piszkálta.
-- Nem szeretnéd,... izé... hogy megismerkedjek a barátaiddal?
És a francba is.
-- Harry, basszus. Nem, nem erről van szó, egyáltalán nem, megígérem. Bazdmeg. Ez az, ahogyan lejött, ugye?
Harry zavarodottan nézett rá, és Louis folytatta:
-- Csak annyira ijedten néztél ki még ott, és nem tudtam, miért, és izé, a barátaim eléggé őszinték a tudnak lenni. -- állt meg Louis. -- És hangosak, idegesítőek, és én csak, bazdmeg. - Louis megrázta a fejét, kifújta a levegőt. A frufruján végighúzta az ujjait, miként a másik keze a csípőjén pihent.
-- Mit szólsz ehhez: átjössz hozzám este, rendben? Zayn ott él és biztos vagyok benne, hogy Liam is ott lesz. Megkérhetem Niallt, hogy jöjjön át, vagy hasonló. Akkor rendesen megtudsz velük ismerkedni, és tudom, hogy meg fognak szeretni, és ja. Légyszi? -- Louis egy kétségbeesett nézéssel ajándékozta meg, amely egy ajakbiggyesztésbe, zavartságba és öngyűlöletbe torkollt.
 Mert Louis, jézus, Louis tudta, hogy ez a dolog Harryvel nem fog pusztán véget érni, amikor ez a projekt igen. Tudta, hogy ő már rég mélyen süllyedt a fiúval, tudta, hogy az életében akarja tartani őt.
-- Öhm -- nyelt egyet Harry kínosan. -- Rendben.
Louis küldött egy smst a srácoknak, tájékoztatta őket arról, hogy Harry átjön, és azt akarja, hogy legyenek ott, hogy rendesen megismerkedjen velük, és muszáj kedvesnek lenniük, mert ő nagyon érzékeny. Ezután küldött egy második üzenetet, amelyben megjegyezte róla, hogy szeret körömlakkot hordani, és ne kérdezzenek rá a procedúrára.

 Amikor csillagászaton voltak, kis alakokat vágtak ki a projektjükhöz, és Louis kényszerítette magát, hogy rákérdezzen:
-- Harry? -- Harry hümmögött válasz gyanánt. -- Miért voltál olyan ijedt korábban?
Harry nem beszélt egy ideig. Csupán továbbfolytatta a csillagok kivagdosását, az ajka rágását, és Louis majdnem biztos volt abban, hogy látott vért kibuggyanni onnan, amilyen keményen beleharapott a fiú, de ő türelmesen várt a válaszra.
-- Én csak nem szeretem a hangos dolgokat -- mondta végül.
Louis úgy érezte, ez csak az igazság fele, ennek ellenére bólogatott:
-- Oké.

( Amikor Harry megérkezett Louis lakásához, a srácok mindannyian sörrel a kezükben videójátékoztak, és Harry szerény mosolyokkal ajándékozta meg őket. Niall rögtön felpattant, karjait Harry köré csavarta:
-- Jó veled találkozni, haver. -- Ez az egész hangos volt, és Louis látta Harryt megrezzeni és hezitálva visszaölelni. -- Illetve -- suttogta Niall, így Louis nem hallotta őt. - Úgy gondolom ez a Louis nagyon kedvel téged. Soha sem láttam még olyannak, amilyen ma volt.
 Harry kimelegedett, csillogó szemekkel felnézett Louisra, amikor Niall eltolta magától. Ott volt egyfajta kimagasló érzés a szívében: semmiségeket dadogott neki az a szerv, pedig még pár napja ismerték egymást összesen.
A többi fiú kézrázással köszöntötte, újra bemutatták magukat. Harry gyengéd "hellókkal" és kedves mosolyokkal válaszolt, miközben Louis óvatosan figyelte őt. Amikor Niall adott Harrynek egy italt, és meglátta a festett körmeit, elmosolyodott és ezt mondta:
-- Azta, haver, a körmeid királyul néznek ki! Még az anyám sem képes ilyen jól kifesteni a körmeit, és mindig örökkévalóságig húzza, esküszöm. Mindig túlviszi, teljesen a bőrére is, és ne is említsem meg, mennyire rosszul néz ki a jobb kézfeje. Jézus.
 Niall küldött egy mosolyt Louisnak, és Louis megköszönte Istennek Niallt; ezt tette, mert Harry olyan fényesen ragyogott fel, hogy Louis azt gondolta, lehetséges, hogy megvakul.

 Sörrel a kezében hátraült, és próbált nem arra gondolni, már most mennyire kedveli az édes fiút. )

* Csillagászati magazin.