xi.

 Nemigen beszéltek többet róla. Louis próbálta Harryt megkérdezni, nem-e szeretne professzionális segítségét, vagy elmondani a rendőrségnek, akármit. Viszont Harry mindig bezárkózott, zokogni kezdett és remegni: "Kérlek Lou, nem akarok beszélni róla.", a sírása erősebb lett, és azután epres tejet kért. Louis csak sóhajtott utána, behozott neki egy pohárral, és utána körétekerte a karjait -- olyan erősen tartotta magához, amennyire szüksége volt rá.

( A veszekedés:

-- Harry, a "megbocsátás és elfelejtés" módszer szarság! Nem bocsátasz meg embereknek így; nem bocsátasz meg megbocsáthatatlan dolgokat!
-- Menj ki.
-- Harry...
-- Csak menj ki!

 Louis visszatért a következő nap egy zavaros, de őszinte bocsánatkéréssel, Harry ajtajának nekidőlve, és a faanyagon keresztül próbált neki magyarázni:
-- Harry, figyelj. Én nagyon sajnálom, amiért tegnap olyan voltam, amilyen. Te vagy az, aki keresztülment rajta... Vagyis, még mindig, azt hiszem... Én csak... Nem akarom, hogy arra gondolj, amit tett veled, az okés, mert nem volt az. Csak engedj be. Hi-hiányzol.

 Az ajtó kattant, és Harry ott volt tárt karokkal és egy bocsánatkéréssel, amit Louis nyakába mormogott. )

 Közelebb nőttek egymáshoz habár. Harry nem bújtatott el bármi mást Louistól. Elmesélte neki, hogy szexuálisan, fizikailag és érzelmileg került nemi erőszak áldozatává, és Louis soha sem kérdezett. Visszafogta a meg-megrebbenő ajkait, és minden könnyét, amelyek az orcáin való lezuhanásukkal fenyegőztek, és erős maradt Harryért. Minden kis dolog, amelyet magába zárt ezelőtt, végre értelmet nyert.
Louis értette, még ha nem is.
 Louis a legtöbb napját és éjszakáját Harryvel töltötte. Nem ugyanazt az ágyat osztották meg, de ott volt egy párnákból és díszpárnákból és takarókból összeállított tenger a padlón, és együtt ott aludtak.
 Louis mindig elhasznált egy kis extra pénzt, hogy Harrynek vegyen szép dolgokat. Dolgokat, amiket megérdemelt, hogy birtokoljon. Harry sokat érdemelt. Leginkább gyertyákat vett neki, mert amikor Harry egy nagyon rossz helyre kerül, ezek megnyugtatják: figyeli a lángot vibrálni és a viaszt olvadni. Louis nézte Harryt egy vadonatúj kis gyertya előtt ülni, amíg az el nem tűnt, és a rágógumi illata meg nem töltötte a levegőt.
 Néhány napon ellógták az órákat, kinyitották a függönyöket -- az elcsúsztatható üvegajtó mögé dugták --; Harry erkélyére vonultak, és behajtották az ajtót csak egy kicsit. Epres tejjel teli, meleg poharakkal ültek ott, figyelték a hóesést az égből, és takarókba bugyolálták be magukat. Louis kifestette Harry körmeit meleg színekkel, hogy felmelegítse a testét is; megcsókolta az ujjbegyeit, aminek hatására a tenyerébe nyomta pirulását.
Louis csak annyira szerelmes Harrybe, hogy már fájt neki. Nem érdekelte, mennyire egyértelműen jött is le. Azt akarta, hogy Harry tudja, hogy ő szereti; azt akarta, hogy tudja és érezze és realizálja, hogy létezik jó szerelem is.

 A helyzet az habár, ez minden, amit Louis tenni tudott. Képes volt apró, finom dolgokat próbálkozásként megtenni és Harry tudomására adni, de nem tudta csak úgy elmondani neki, vagy kezdeményezni bármit is kettejük között. Harry annyi mindenen ment keresztül, és Louis képtelen volt megbántani, vagy megijeszteni őt, vagy kárt tenni a közeli barátságukban. Biztosra kellett mennie abban, hogy Harry rendben van -- ezt előbbre helyezte a saját akaratainál és szükségleteinél --, és remélte, hogy egy nap valami történhet kettejük között, hogy egy nap Harry rendben lesz.

( És tudta, hogy Harry újra soha sem lesz rendben valaha, nem azután, ami történt. Hangos zajok mindig körüllengik majd őt, egy összeránduló katasztrófává téve a személyét; a falai egy világos barnára festettek és piros jelzésekkel teliek a saját városa mappájának részein. Nem várt arra, hogy Harry rendbe jöjjön, arra várt, hogy elég állhatatos legyen. Arra várt, hogy Harry közelebb engedje magához. )

-- Ja, szószerint mindenen dugnak -- állt meg Louis, lenyelte a harapást, amit a szendvicsén tett, eközben Harry vele szemben ült, kuncogott és a tejshake-jének szívószálját forgatta. -- És én csak ülök ott, hogy "Hé, nekem vannak ujjaim." - Louis megforgatta a szemeit, figyelte, miként nyel félre Harry a szívószálja körül, miközben egy nevetést nyom el.
-- Nincsen neked, izé, egy vibrátorod vagy ilyesmi? -- kérdezte szerényen.
Louis csak vállat vont:
-- Eh, soha sem voltam még alul sokat, őszintén szólva.
Harry bólintott, most már anélkül itta az italát, hogy félrenyelt volna.
-- Mi a helyzet veled habár, fogadjunk, te csinálod -- mozgatja Louis kihívóan a szemöldökeit, figyelte Harryt féloldalasan elmosolyodni a szívószálja körül, és egy ragyogó vörössé fordulni.
Aprót nevetett, lenézett az asztalra:
-- Többé nem.
-- Várj, mi? -- kezdte Louis. -- Mit értesz azalatt, hogy többé nem, mi történt vele? -- gyanakodott. -- Izé, eltört?
Harry nem tehetett a horkanásról, amelyet hallatott.
-- A fenekem nem tört el egy vibrátort, Louis Tomlinson -- mondta egy gúnyolódó védekezésben, próbálkozva azért, hogy elborzadtan fessen, de helyette csak nagyon, nagyon cukin nézett ki.
Louis felsandított rá és önelégülten vigyorgott:
-- Elveszítetted? -- Hatásszünet. -- És ha ezt tetted, megnézted már a fenekedben?
 Harry felhorkant megint, ez alkalommal ajkaival a szívószál köré csavarodva, buborék hangokat kreálva a tejshake-jében, mialatt nevetett.
-- Jézus -- kezdte. -- Soha sem gondoltam még arra, hogy ott keressem.
Louis elharapta a mosolyát, és feltette könyökeit az asztalra, hogy közelebb hajolhasson érdeklődésében.
-- Most komolyan -- kezdte egy csattanással az ajkain. -- Mi történt vele?
Harry felsóhajtott, eltolta maga elől a poharát.
-- Én, öhm -- köhintett egyet, az előző csipkelődő kifejezések köddé váltak. -- Ő nem, öhm, hagyta, hogy legyen nekem.
Harry újra köhintett:
-- Öhm, igen. Ő nem engedte, hogy legyen nekem, szóval...
-- Ó.
-- Igen.
Louis összehúzta a szemöldökeit, keresztül nyúlt a kis büféasztalon, és a hüvelykujját Harry könyökének belsejéhez nyomta. A bőr ott a legpuhább, legsebezhetőbb a saját finomságában.
-- Miért nem csak, izé, szereztél egy másikat?
Harry vállat vont:
-- Én-én nem... -- fagyott le, csakhogy beharapja az ajkát, és hogy kissé megrázza a fejét.
-- Félsz? -- kérdezte Louis gyengéden.
Harry felpillantott, hogy elkapja Louis szemeit. Louis tudta, hogy a válasz igennek bizonyult.
--Szeretnél egyet? -- kíváncsiskodott óvatosan.
Harry elpirult, újra elnézett.
-- Hé -- ült fel Louis, gyengéden Harry álla köré fonta az ujjait, és az arcát úgy tolta magához, hogy ránézzen. -- Éppen elmeséltem neked, hogy az ujjaimat feldugtam a seggembe úgy, mintha az időjárásról beszéltem volna. Legjobb haverok vagyunk, beszélhetünk erről a dologról. Semmi okod sincs arra, hogy zavarban legyél vagy esetleg ijedt eziránt velem. -- Harry megint elvörösödött, és Louis megforgatta a szemeit. -- Komolyan, Haz. Zayn megmutatta, hogyan kell kiverni. Szószerint csak megragadta a faszomat, és megmutatta, hogyan kell csinálni azt.
 Harry felhorkant erre, megtörve az ijedt hangulatát az arcán.
-- Komolyan mondod?
-- Igen -- mondta Louis komolyan, mielőtt egy mosolyba tört volna ki. -- Nálam aludt, amikor az első merevedésem volt, és amikor felkeltem, kibaszott ijedt lettem. -- Harry hangosabban nevetett, és Louis csipkelődni kezdett: -- Ez nem nevetség tárgya Mr. Styles, azt hittem, hogy a faszom le fog esni!
Harry keze a gyomrán pihent, feje hátrabillent, és szívből nevetett; hangos és gondtalan két kráterrel orcáin. Louis szerette a fiút nagyon, kibaszottul.
Louis egy teljes vigyorba fúlt, figyelte őt, miközben magában folytatta a kuncogást.
-- Ezt nem hiszem el, úristen.
Louis szeretetteljesen megforgatta a szemeit:
-- Igen, én pedig nem tudom elhinni, hogy nincs egy vibrátorod. Nem tudsz becsapni -- cisszegett. -- Még mindig szereznünk kell a szerelmes madaraknak ajándékot. Mi lenne, ha valami zavarbaejtően perverz lenne, és neked, egy vadonatúj gumifarok?
 Harry felhorkant a már ki-tudja-hanyadik-alkalommal-most ezen a napon, és Louis ezt egy igennek vette.

*

-- Louis, ezek drágák -- harapta be Harry az alsó ajkát, körbenézve a sötét bolt minden játékán.
-- Csak keress olyat, ami tetszik, rendben? -- futtatta le Louis az ujjait Harry hátán; érezte, miként remegett meg erre a fiú alatta. -- Szószerint minden extra visszatérített pénzemet megtakarításba tettem. Nem szenvedek, hogy éljek.
Harry felsóhajtott, Louisra sandított, hogy lássa, hogy vajon hazudodt-e neki. Újra felsóhajtott, de ettől függetlenül bólintott. Elnézett, lassan körbecsoszogott és bámészkodott a különböző alakú seggdugók és anális fűzérek között, grimaszolva néhány vibrátor méretén. Volt egy fal, tele különböző kötélnek kinéző dolgokkal. Sok latex. Harry visszanézett Louisra.
-- Gyerünk Haz, tudod, hogy akarod ezt. -- Louis felmutatott egy tizenkét hüvelyknyi (harmincegy centiméter) vibrátort kis puklikkal, és ó, mit nem látni, vibrált is. A doboz azt írta: prosztata csiklandozó, és Harry szemei kigúvadtak, az orcái égőpirossá fordultak, Louist arra késztetve, hogy egy nevetésben fakadjon ki, ahogyan visszaállította azt a helyére. -- Fel kell készülnünk erre -- csipkelődött Louis. -- De jelenleg mit gondolsz, melyik fogja elvégezni a munkát?
Harry megforgatta a szemeit Louis megjegyzésére, és végigfuttatta ujjait egy átlagos méretű, piros színű vibrátor gerincén.

 Louis felsóhajtott, körbenézett a boltban, amíg a szeme csak ellátott, majd megakadt egy megfelelő méretű vibrátoron, rózsaszín színben, csillámokkal is. Ja, Louis gondolta, ez megteszi.
 Gyorsan megragadta Harry kezét, összefűzte az ujjaikat, és elhúzta őt a polchoz, miközben Harry botladozott, illetve zavarodottan nézett rá és az ujjaikra is.
-- Ez a darab, Harry. Ez te vagy -- vigyorgott Louis, különösen, amikor Harry nem engedte el a kezét.
Harry felvette a szabad kezével. Orcái épphogy élénkebbek voltak, mint a rózsaszín árnyalat a játékon, és Louis el tudta mondani, hogy visszafojtott egy mosolyt.
-- Ez csinos -- mormogta Harry, majd felpillantott.
-- Szeretnéd?
Harry elpirult, megnézte az árat, és rögtön összeráncolta a homlokát:
-- Lou, ez túlságosan sok, nem hagyhat...
-- Csitt -- csendesítette el Louis, miközben elvette a vibrátort Harrytől, megindulva, hogy kifizeti. Még mindig fogta Harry kezét, így magával vonszolta előre is. Azt gondolta, hogy a keze szépen és jól illik Harryével összekulcsoltan.
-- Louis, tényleg nem kell m...
-- Harry, gyerünk - jelentette ki Louis komoran. -- Én. Szeretném. Megtenni. Ezt. Neked. -- Minden egyes szót artikulált, azt az átkozott dolgot pedig ennek ütemére ütögette enyhén Harry orra ellen.
-- Fejezd be! -- fakadt ki Harry, nyafogott és elütötte a vibrátort az arcától.
Louis önelégülten elmosolyodott, továbbütögette Harry orrát vele.

Azt gondolta: ez szerelem.

*

-- Muszáj ezt használnod, Harold -- figyelmeztette Louis csipkelődően a másikat, miután a szexboltban végeztek a vásárlással, a fekete táskát a szemforgató Harrynek nyújtotta. Nem fogták egymás kezét többé, de nem is fordultak mogorvábbá.
 A plázán keresztül sétáltak végig, Louis megforgatta a szemeit minden egyes alkalommal, amikor Harry elcincogott egy-egy "Köszönöm, Lou."-t, és próbálta azt tettetni, hogy ez nem is annyira cuki, mint valójában, de ja, az volt. Nem történt semmi érdekes, amíg meg nem látta az "50% akció mindenre" jelzést, és meg is állt, Harry lassan utánozta, csupán előtte kissé.

 Ez egy fehérnemű bolt volt; egy édes, kis fehérnemű bolt, illetve ez egyben Zayn és Liam félév-fordulója volt, ezért tartózkodott itt, a városban Harry és ő egyébként, keresni nekik egy ajándékot, mert úgy tűnt, a félév nagy dolognak számított.
Mindesetre azt gondolta a fehérnemű tökéletes lehet, mert őszintén fogalma sem volt róla, mit adhatna nekik: csokoládé, virágok, lube (biztosan nem lube, mert belefáradt abba, hogy minden bútoron részegen dugtak, amijük csak volt.) Szóval azt gondolta, ez tökéletes, mert ez hóbortos, de nem az a fajta hóbort, amelyben igazából benne vannak. Szóval tényleg, ez egy pénzpazarlás, de egy jó pazarlás. Minden, amit Louis tudott, hogy a jelzés nagy, rózsaszín és hívogató volt, és mindenre 50% akció vonatkozott.
 Harry megajándékozta őt egy apró, mindentudó mosollyal, és besétáltak. Louis gyorsan felkapta ezeket a dolgokat, amiket harisnyatartóknak, harisnyáknak és fűzőknek neveztek. Megragadott néhány véletlenszerű bugyit és egy melltartót, ekkor úgy vélte, hogy ez csak megteszi nekik. Zayn meg fog halni a nevetéstől, Liam pedig a zavarában. Sok fekete, piros és csipke fajta volt, és dolgok, amiket nem is tudta, hogyan kell felvenni, de mindegy. Ez olcsó és vicces és ő még biztosra is ment abban, hogy olyanokat válasszon ki, amely méretileg rájuk is illett, csakhogy több legyen. Ő egy nagyon jó legjobb barát, ő az.

 Nem történt semmi érdekes, amíg ki nem választott mindent, közben bedobálva néhány pézsmaillatú vanília testápolót is; amikor észrevette, hogy Harry nem volt vele többet. Aggódóan körbetekintett egy irracionális félelemmel, amely az agyában növekedett.
 Amíg ki nem szúrta őt. A barna, göndör hajú fejét lehajtotta, lenézett a standon fekvő bugyikra. Hüvelykujját végigsimította egy mentol zöld csipke fajtán, alsó ajka a fogai között és egy kíváncsi tekintet az arcán mutatkozott.
Louis esküdött rá, hogy pontosan tudta, mire gondolt:
-- Szeretnéd őket?
Harry riadtan felnézett, vörössé változott.
-- Öhm, nem, nincs semmi -- mosolygott kedvesen, és Louis megforgatta a szemeit.
-- Gyerünk, csak vedd el őket, és bedobhatnál jó párral többet is. Nem tudom, mennyi ideig tart ez a kiárusítás; és ki tudja, esetleg felfedezheted, hogy oda vagy a bugyikért, ha érted, mire gondolok -- kacsintott Louis és Harry mégjobban felhevült.
-- Nem költheted el az összes megspórolt pénzedet rám.
Louis megforgatta a szemeit, átrakta a másik kezébe a kosarat, amely azokkal darabokkal volt tele, amiket nemrég kiválaszott.
-- Őszintén Harry, van pénzem és szeretek venni neked dolgokat. -- Louis ránézett az asztalra, amely alsógatyákkal volt tele. -- Mellesleg -- mosolyodott el Louis pimaszan, mert tudta, mi a helyzet. -- Nagyon jól néznél ki ezekben.
Harry szemei felcsillantak, és majdhogynem egy gúnyolodó ártatlanságban rágta az ajkát:
-- Tényleg?
-- Persze, béb -- mondta Louis, tettetve, hogy nem látja, miként mosolyodott el fényesen erre Harry.
 Egy hosszú szünet jelent meg közötttük, mielőtt Harry felszólalt volna megint:
-- Legalább visszafizethetem neked? -- Ott volt egy pimasz mosoly az ajkain, ahogyan kimondta, de Louis akképp döntött, hogy nem veszi tudomásul.
Helyette felnyögött -- megjátszotta magát erősen.
-- Őszintén béb, éppen eléggé visszafizetsz azzal, hogy alapvetően hagyod, hogy ingyen éljek nálad. Annak az epres tejnek muszáj ennyire drágának lennie.
Harry szélesebben mosolygott, visszanézett a bugyikra.
-- Én csak úgy érzem, te vagy az én "sugar daddy"-m, vagy ilyesmi.
Louis felnevetett:
-- Ó cica, csak mondanod kell, hogy apuci, és apuci ott terem.
Harry megforgatta a szemeit, ennek ellenére felkapta a menta színű bugyikat.
-- Gondolod, hogy apuci tud segíteni néhány bugyi kiválasztásában akkor? -- mondta szarkasztikusan, de tisztában volt az érzéssel hasában.
Félmosoly jelent meg rajta, és megmozdította a kis állványt, hogy forogjon, amikor meglátott egy bársony, világos rózsaszín darabot fehér csipke masnival. Finomnak és bájosnak tűnt, és Louis tudta, hogy tökéletesek.
 A nap végére Louis elköltött száz-ötven fontot, de nem bánta. Mert Harrynek lett egy új vibrátorja és hat, finom bugyija, amely tény a gyomrát kavargásba hozta, a gondolattal, milyen lehet Harry bennük. És szintén, a legjobb haverjainak szerzett néhány hóbortos fehérneműt, arra az alkalomra, amikor úgy döntenek, hogy magukévá teszik azt a fajta oldalát a szexéletüknek.
 Csodálatos.