iv.

 Reggel Louis kidörzsölte az álmot szemeiből, csakhogy a következőben szembekerüljön a falakkal, amelyek biztosan nem az övéi; és a takarókkal, amelyek nem bűzlöttek élvezettől. Egy kis idő kellett neki, hogy realizálja: Harrynél volt -- a göndör hajú Harrynél --, aki festi a körmeit és epres tejet iszik.
 Ezután hallotta a hangot keresztül vágni a lakás csendjén: "If I were a boooooy, even just for a daaay", és Louis ajkait önkéntelenül is egy nevetés hagyta el, mialatt arcát a pamutbársony párna felé fordította. Elgondolkozott azon, hogy az ágyneműjét ellopja-e, ténylegesen meg akarta tenni.
 Kigurult Harry ágyából, gyorsan beágyazta, ami számára eléggé újnak számított, mert ő nemigen ágyazott, mióta otthon élt. Sebesen kinyújtózkodott, felkapta a farmerját, és végrevalahára bebotladozott a konyhába. Harry puhának tűnt az összegubancolódott tincseivel és csillogó szemeivel, kis cukordíszeket szórva a kenyérre. Louis észrevette, hogy csupán alsónadrágban volt. Nadrágban, amely olyan szorosan ölelte át a csípőjét, hogy éppen kidudorodtnak a markolni való részei. Louis megjegyezte mindezt magának, illetve a tényt szintén, miszerint Harry lábai teljesen szőrtelenek. Arról is megjegyzést tett magában, hogy Harryt igazán... szépnek találja. Nemcsak olyan módon tartja szépnek, mint ahogyan a lányokat, annak ellenére, hogy semmifajta érdeklődést nem mutat feléjük; és nem is oly módon, ahogyan azokat a srácokat tartja, akiket meg akart dugni; hanem szép olyasfajta módon, hogy Harry akár tejet is kilövelhet az orrából, akkor is pontosan ugyanilyen szépnek tartaná. Ez nagyon összekuszált.
Elnézett róla, miután pislogott egyet:
-- Beyoncé? -- kérdezte.
Harry riadtan felnézett, és mellkasig pirult.
Louis nem tehetett róla, de hangosan felnevetett, hátracsapva a fejét.
-- Ez okés, haver, mindenki szeret magának egy kis Beyoncét -- kacsintott, és megfigyelte, min ügyködik Harry. -- Na, és mit csinálsz?
Harry mosolygott, és a másikra sandította szemeit:
-- Öhm, egy kis mesebeli kenyér. Készítettem neked is -- mutatott a másik tányér irányába az asztalon, amely egy szelet kenyeret rejtett magában, félbe vágva, rózsaszín cukordíszekkel belepve, és kicsi banánszeletekkel.
-- Váó -- fújta ki Louis a levegőjét. Nem tervezte ezt kimondani, de mégis megtette.
-- Mi az? -- kérdezte Harry.
-- Csak... Nem tudom; ahogyan élsz. Egy kicsit féltékeny vagyok, a helyzet az. -- Ténylegesen így gondolta, mert minden annyira ízléses és csinos és puha, és Louis valamennyire kedveli mindezt, mert a saját latyakos életéhez hasonlította, amely tele volt zsíros ételekkel és chipses zacskók rengetegével.

 Harry hosszú ideig nem szólalt meg, amíg Louis rágta a reggelijét, mellette és hümmögött, amikor érezte, milyen finom is volt az.
-- Nem kéne -- válaszolt Harry végül, nem nézett fel, ahogyan csipegetett egy banánból.
Louis szeretett volna rákérdezni, Harryt leültetésre és magyarázkodásra kényszeríteni, de csupán sóhajtott egyet, (mert még csak nem is ismeri) figyelve, ahogyan Harry önt magának egy pohár epres tejet.
-- Küldd el üdvözletemet a szakácsnak, oké? -- Mondta lágyan, mert érzett egyfajta nyomást emelkedni, és Niall egyszer adott neki egy díjat, amiért ő az, aki képes megölni az elefántot a szobában. (Garantáltan csak odafirkantotta egy papírlapra, és Niall részeg is volt, de mégis.)
Harry rámosolygott.
-- Ő most szüneten van, de biztosan elmondom neki, amikor visszatér.
 És ez nem is volt olyan vicces, de Louis keményen el kezdett nevetni, hosszú ideig, amíg az arca  bíborszínűvé nem változott, és a szemeiben könnycseppek meg nem jelentek, mert úgy gondolta, erre volt szüksége Harrynek.

( Mielőtt elment, köszönömöt mondott neki vagy egy milliószor, addig ontotta ki mindezeket magából, amíg Harry olyan szélesen nem vigyorgott, hogy a gödröcskéi egészen állandónak tűntek már; és amíg az orcáin megjelenő halvány rózsaszín csomagolásnak minősült rajta. Biztosra ment abban, hogy megszerezze Harry számát, és megígérte, hogy küld neki smst, amint visszaér a lakásába.

És ezt is tette. Küldött neki egy csomó kis "X"-et és mosolygós arcot.

 Amikor belépett, Zayn és Liam a kanapén összegabalyodottan voltak együtt, és Louis felnyögött:
-- Istenem, már most undorodom -- mondta, egyedül hagyva őket, később pedig összegyűjtötte a ruháit, mert hirtelen úgy döntött, ki akarja mosni őket.
 Talán mert ez már rég történt meg, vagy talán mert inspiráltnak érezte magát -- tök mindegy.)