viii.

 Egy-egy "A"-t kaptak a projektükre, és természetesen Louisnak nem is volt több oka arra, hogy továbbbeszéljen Harryvel.
De hirtelen arra eszmélt, hogy mindennapját vele tölti, és három nap hétvégekbe torkollt, amely keményen három hónappá fordult. Még a saját gardróbját is Harrynél tartotta, tele néhány pulcsival, rövidujjú pólóval és pótgatyával. Louis úgy vélte, a legjobb rész ebben, hogy néha megtalálja az egyik pólóját Harry szennyestartójában, egyet, amelyet őmaga nem vett fel.
 Ez a szívét megdobogtatta, ó basszus, azt tette. A gondolata annak, miként bújik bele Harry az egyik rövidujjújába, amikor nincs a közelben; a gondolata annak, hogyan alszik az egyikben. Louis extrémül önelégült a kis tényen, elbűvölt is, de leginkább elégedett.

 Mert a helyzet az, hogy Harry definíciója az édesnek. Ő tele van puha görbülettel és csinos élekkel, és Louis reménytelenül belezúgott. Ő ez a hibátlanul hibás fajta ember. Túl sokat pirul el, és úgy kuncog, mint egy kisgyerek, és minden szavát hebegi, és istenem, Louis még soha sem találkozott egy fiúval, mint vele ezelőtt. Nem csak azért, mert ő egy fiú, aki festi a körmeit és szereti a puha dolgokat, de mert ő egyszerűen csak őszintén kedves és édes a saját természetével, és Louis kedveli ezt. Eddig pusztán gördeszkás fiúkkal randizott, fafejekkel, vagy szarkasztikus köcsögökkel, amilyen önmaga is. És ő csak... Annyira, annyira kedvelte Harryt.
 Kedvelte, miként kuncog epres tejes bajusszal; és tetszett neki, amikor a nyelve kibújt a szájából, hogy lenyalhassa magáról azt. Tetszett neki, ahogyan Harry mindig áthívta őt, amikor új hozzávalókat tesztelt ki a főzőóráira, hogy kikérje az őszinte véleményét; és az eziránt való izgatottság nem azért született, mert Louis szereti az ételt és válogatós az ízek terén, nem, ez azért, mert Harry megbízik benne. Jézus, Louis csak kedvelte, amilyen módon mindig kifesti a körmeit hízelgő színekkel, a bőre mennyire lágy és tejszínű, és ahogyan megvan a saját, édes illata. Ugyanaz az illat, amely illuminálja a gazdag tincseit és az édes, túlméretezett pulcsijait.
 Louis tökéletesnek tartotta, miszerint szereti a szájbalzsamokat és borotválni a lábait, és az édes, illatozó gyertyákat, amiket Louis mindig elfújt, csakhogy Harrytől azt a fajta nézését megkaphassa, és azután újragyújtsa őket, hogy kapjon egy másik nézést tőle. Ő úgy tökéletes, miképpen szereti a csillagokat, mint Louis is; és úgy, ahogy olyan lágybeszédű és udvariasan összerakott. Ő akképp szép, amikor mosolyog, felfodrozódik a bőre a szemeihez, és úgy, hogy a kedvenc helye a konyhája padlója.

(Néhány napokon a csuklóján lévő anyajegy úgy néz ki, mint egy könnycsepp, és másik napokon úgy fest, mint a remény.)

 Jelenleg együttsétáltak Harry lakásához egy közeli boltból, amely lekvárosüvegcsényi epres tejeket árult, és néhány bájosnak tűnő rózsát. Louis cipelte a szatyrokat, mert nagyon ragaszkodott hozzá, és Harrynek szintén megtartotta azt a beszédet, hogyan kellett hagynia Liamnek és Zaynnek, hogy szexeljenek a konyhaasztalon. Harry csak bólogatott rá, nevetett a figyelme jelzéseként, és egy pár elképedt nézéssel ajándékozta meg. Tényleg, mindez csak túl cuki volt, és Louis azon találta magát, hogy a szíve olvadt, a fiúnak címzett halandzsázásában.
 De aztán, mindennek a közepén Harry megállt és lehajolt, amit Louis nem is vett ezt észre egy pillanatig, de azután igen, és megfordult, hogy láthasson egy kislány mellett térdelő Harryt. A kicsinek hosszú, göndör, szőke haja volt és világos szemei. Könnyek folytak le az arcán, és éppen egy kisbolt előtt ült.
-- Te egy hercegnő vagy? -- hallotta kérdezni Harryt egy élénken dallamozó hangon, és Louis összefonta a karjait, illetve beharapta az alsó ajkát, hogy megállítsa magát a mosolygástól.
A lány zavartan nézett fel rá, és szipogott egyet.
-- Pontosan arra hasonlítasz, akit ismertem.
A kislány szemei kigúvadtak, miközben megtörölte a bíborvörös orrát:
-- Tényleg?
-- Igen. Kivéve -- hajolt közelebb Harry, és felhúzta az orrát --, hogy te sokkal csinosabb vagy, mint ő.
 Louis egész teste elolvadt, és nem tehetett róla, de egy "aw" elhagyta az ajkait, miként a lány szemei még kerekebbé váltak, a szája egy gigantikus mosolyba göndörödött.
Harry rámosolygott a lányra, és magukhoz hívta Louist, szóval kivehetett egy rózsát a kicsinek, persze a tüskéket levette, mielőtt odanyújtotta volna neki, és ő el is fogadta egy kisebb nyikkanással.
-- Minden hercegnőnek szüksége van egy virágra -- mondta Harry gyengéden. -- Na most, merre van az anyuci, kedves?
A lány visszanézett a boltra:
-- Ott dolgozik.
-- Hát nem gondolod, hogy jobb lenne, ha bent maradnál anyuddal?
A kislány kifújta a levegőt, megsimogatta a rózsaszirmokat.
-- Mérges vagyok, mert akarok egy gömbrágót a gépből, de ő nem ad nekem egy negyed pennist.
Harry összeráncolta erre a homlokát rá.
-- A hercegnőknek nem kéne mérgesnek lenniük az anyukájukra ilyesfajta dolgokért.
A lány lebiggyesztette a száját és lenézett, megrugdalta a talajt:
-- Csak egy gömbrágót akarok.
Harry megértően mosolygott.
-- Ha adok egy negyedest, megígéred, hogy kedves leszel anyucihoz? Azután te leszel a legszebb hercegnő mindenki közül.

 Louis mosolygott, figyelte a lány heves bólogatását, és Harry kipasszírozta az aprót farmerjéből.
-- Légy egy kedves hercegnő, oké? Légy jó anyucihoz.
A lány boldogan bólogatott, és egy köszönömmel hálálkodott, mielőtt visszaszaladt volna a kisboltba. Harry felállt egy apró mosollyal az arcán, elpirult, amikor találkozott Louis szemeivel.
-- Harry Styles, mi vagy te egyáltalán -- jelentette ki Louis a kérdést, aztán gyengéden Harry csuklója köré fonta az ujjait, és magával húzta.
Harry egy mély vörösbe pirult, mosolygott a járda tanulmányozásában:
-- Miről beszélsz?
-- Hogy miről? Harry! -- bőszült fel Louis. -- Te komolyan a legédesebb ember vagy az egész földön, istenem.
-- Nem, nem vagyok az -- tagadta teljes szégyenlőséggel.
-- Őszintén, Harry. Az a lány valószínűleg szerelmes beléd most. A pokolba is, mindenki, aki csak találkozik veled valószínűleg szerelmes beléd -- motyogta, tettetve, hogy nem látta, milyen gyorsan nézett rá erre Harry.
-- Mindenki? -- kérdezte, majdhogynem sürgetően.
 Louis beharapta az ajkát és felsandított a szemeivel, ránézett Harry arcára. Megrázta a fejét, és elpillantott.
-- Igen, mindenki.

( Harry keze az övébe ütközött, és Louis képes volt érezni az egész testét egy olyan színbe felforrósodni, amelyhez hasonló eddig még nem jelent meg nála. Nem volt még közel a szerelemhez, nem: tudta, hogy már régóta ott tartózkodott. )