2016. augusztus 31., szerda

xiv.

Ezt az utolsó részt Lanának szeretném "dedikáltatni", hiszen ma van a szülinapja, és egyszerűen csak nagyon szeretem. Szóval: BOLDOG SZÜLINAPOT SIS!!!<3

 Másrészt minden olyan diáknak küldöm, aki bánkódik a nyár vége miatt. Fel a fejjel, higgyétek el: az iskola nem a pokol. Remélem ezzel sikerül jónéhányotokat felvidítanom; és persze azt, hogy tetszeni is fog.

 Abban szintén reménykedem, hogy több visszajelzést kapok -- ne értsétek félre, minden kisebb-nagyobb véleményért hálás vagyok, de tudjátok, milyen ez.

Szóval jó olvasást kívánok, már csak a wonderland. blogomon fogunk találkozni!

All the love, N.


 Louis nem tervezte ezt megtenni.
Ő tényleg nem. De Niall üzent neki: azt kérdezte, hogy szeretne-e valamit enni, emiatt ő éppen az étterem felé sétált, amikor meglátta.
 Egy kis, fehér zsámolyon ült, aranyszínűen, fényesen és tökéletesen. Minden, amire Louis képes volt gondolni az ebéd alatt Niallel, az ez volt: milyen szépen nézne ki az a dolog Harry gazdag és csokoládé göndör tincsein, cukrosan édessé és különlegessé téve őt. Ekkor Louis tudta, hogy meg kell vennie. Muszáj volt látnia Harry pimasz vigyorát, amikor az az átkozott tárgy a tincseibe gabalyodik, elképzelte őt, miként kérdezi meg, hogy ő egy szép hercegnő-e, és bazdmeg, Louis kifizetett harminc fontot a kibaszott koronára.
 És izé, ő tényleg nem tervezte megvenni a bugyit sem. De ahogyan magát szídta, amiért teljesen röhejes, egy apró butik ablakában meglátta őt. Annyira édes volt, annyira lágynak nézett ki. Pink és lusta "hercegnő"-vel volt kihímezve a hátoldalán, aranyozott kis csillámokkal, meg izé, illettek a koronához. Muszáj volt megszereznie őt.

És ő nagyon gyenge, de tök mindegy.

 A rózsaszín papírcsomagolásban hagyta a két darabot, egy kis ajándékszatyorba tömte a kibaszott szalaggal a tetején, és igen, ő szánalmas.
 Ignorálta mindezt habár: elmegy és Harryvel lóg, figyelve az ajkait felkunkorodni, és az orcáit velük együtt begörbülni, és a nevetését kiszaladni. Megpaskolja az arcát úgy, mintha egy jégdarabka lenne a legforróbb napján a nyárnak, és végigfuttatja az ujjait a hajában, mintha új edzőcipőt próbálna ki. Epres tejet isznak, ebéd "randikra" mennek, és filmeket néznek, amelyek érzelmileg leamortizálva hagyják hátra őket. Louis meg fogja mosni a hátát, amikor ő túl gyenge ahhoz, hogy saját magának tegye meg, és majd figyeli a göndör tincseket a vállai ellen visszapattanni, amikor megtalálja a fiút táncolni a konyhájában reggelente.

(Meglátta a testápolót, illetve a színezett ajakbalzsamot, és nem tervezte hozzátenni őket az ajándékzacskóhoz, de izé, elkerülhetetlennek bizonyult ez a kimenetel.)

 A pofára esés akkor történt, amikor Harry korona alakú gofrikat sütött az új, átkozott hercegnő gofrisütőjében, és Louis 109%-osan biztos volt abban, hogy Harry egy tényleges, valódi, kibaszott hercegnő. Ő csinos, és puha, és bájos, és Louis nem tudta abbahagyni ezen a tényen való gondolkodást, miszerint Harry beléphetne rögtön egy Disney hercegnő filmbe. Nagy, őz szemei vannak, meg ezek a szeretetre méltó göndör tincsei, és Louis reménytelenül szerelmes a fiúba. Szóval leszarta, kellett neki a korona.
Először kicsit -- nagyon -- röhejesnek érezte magát, mert ő kibaszottul tudta, hogy Harry igazából nem egy hercegnő. Ő csak a legragyogóbb fiú az egész világon, akinek foglalkoznia kellett egy rossz kártyapaklival. Ez csak az, hogy Harry ténylegesen megérdemli, hogy úgy bánjanak vele, mint egy hercegnővel, és hogy legyenek szép dolgai. Ez nem azért történt meg, mert jól érezze magát azért az okból habár, és semmi köze sem volt ahhoz, ami történt vele.
Harry őszintén a legjószívűbb ember, akit Louis csak ismer, és a rózsaszín és a csipke és a puhaság, ezek csak növelik a finomságát. Valami annyira finomnak és puhának és kibaszott erősnek muszáj olyan jól kezeltnek lennie, nekik kell. Louis csak tényleg meg akarta csókolni, magához vonni, és megérinteni a fiút; lefuttatni finom ujjbegyeit a gerincén.

A kezei kibaszottul le voltak kötve, ez a legkönnyebb mód arra, hogy elmagyarázható legyen.

 Szóval itt van: az ajkát rágva, a szatyort remegő ujjakkal tartva, amik a gyomrát felkavarásra késztették. Ideges volt -- és próbálta emlékeztetni magát, hogy ez Harry; a pirulós és fecsegő Harry, de jézus, ő annyira ideges volt, és még vett is a fiúnak egy kibaszott vibrátort, krisztus szerelmére.

(Ő csak annyira szerelmes belé, soha nem érzett még ilyen erős köteléket valaki felé, soha sem érezte magát ilyen ijedtnek aziránt, hogy elveszíthet valakit.)

-- Az ajtók nyitva! -- hallotta meg a másik oldalt.
Óvatosan besétált, újra beszívta az édes illatot egészen, mint mindig is tette: a gyertyaviasz, liszt, és az a fajta titkos aroma csupán keveréke Harrynek.
-- Hé Lo- mi az? -- kérdezte Harry, kijött a konyhából a puha, fekete melegítőgatyájában és egy fehér, rövidujjú pólóban.
-- Ó, öhm... Szereztem neked néhány dolgot -- mosolygott szerényen, majd a szatyort a dohányzóasztalra helyezte, és besétált a konyhába, miként Harry pedig ki.
-- Megnézhetem? -- kiabálta Harry.
-- Igen, csak tessék. Én keresek valamit inni -- válaszolt Louis idegességében, ezért töltött magának egy pohár epres tejet.
Lassan kortyolgatta, hallgatta a kibontott csomagolást és kotorászó ujjbegyeket. Aztán csend lett, mély és nyugtalanító csend. Úgy érezte, vissza kell mennie a nappaliba, enyhíteni a feszültséget, amely a lábujjai végeiről felfelé erősödött, de meghallotta Harry enyhe lábdobogásait, és egy ajtó zára kattant is.
 Lefagyott.
Nem mozgott, talán nem is vett levegőt pár pillanatig, amíg várt. Nem, amíg meg nem hallotta az ajtót újrakattanni, ez alkalommal kinyílni, és egy apró köhécselés töltötte be a konyhát. Illetve azzal a bátortalannal:
-- Louis?

 Elválasztotta szemeit a pulttól, kényszerítte őket, hogy találkozzanak Harry tekintetével, mielőtt engedélyezte volna arra őket, hogy végigmérjék Harry testét és- ó, bazdmeg.
A korona ferdén ült és gabalyodott a barna, göndör tincseibe; a fehér, kikotort póló finoman lógott le vékony vállairól, és sebezhető kulcscsontjairól, addig, amíg a ruhadarab vége nem találkozott a csinos rózsaszín bugyival, ami szorosan ölelte körül csípőjét; a farkának észrevehető vonala combjaihoz nyomódott, és a seggének alja kikandikált a finom, csipke alsóneműből. "Hercegnő" felirat átívelt a fenekén, és Louis biztosra tudta, hogy nem vett levegőt.
-- Basszus... Haz -- tett meg közelebb egy megfontolt lépést, és aztán még egyet, amikor Harry nem mozdult semmit, addig a pillanatig folytatta, amíg meg nem érezte Harry levegőjét a saját arcához enyhén odaütődni. Kezei a saját engedélye nélkül mozogtak, lassan a fiú csípőjéhez, feltűrve a fehér pólót, szóval odatehette tenyereit Harry bőrére. Mereven nézett, nagy szemeket meresztett a többre és többre: tejes bőr, világos színek és édes illatok. Gyönyörű.
-- Meg... -- mindketten egy időben kezdték el, felpillantottak egymás szemeibe.
-- Mi? -- kérdezte Harry lélekszakadva, a szemei pislákoltak.
Louis megrázta a fejét, beharapta az alsó ajkát:
-- Te először.
Harry elpirult, bólintott és lenézett.
-- Meg... Szeretnél segíteni... a... öhm... a testápolóval?

 Louis felpislogott rá, majdhogynem szédültnek érezte magát, mintha a feje nem kapott volna elég oxigént, bólintott a saját akkordjában. Harry szintén, pislogtak a pillangók, amelyek megtöltötték Louis gyomrát, mialatt összekulcsolta az ujjaikat. Elvezette Louist a hálószobábájába, mintha a fiú nem tudta volna eleve, merre is van az a feltérképezett memóriájában, és kifújt egy kis levegőt.
Harry hezitálva lefeküdt az ágyába, megragadta a testápolót a zacskóból, amely a padlón hevert, és Louisnak nyújtotta.
Louis beharapta az ajkát, próbálta magát emlékeztetni arra, hogyan mozogjon és nyeljen és lélegezzen, ahogyan óvatosan ráhelyezte magát az ágyra, Harry lábai között.
-- Ez- rendben vagyok itt? -- kérdezte lélegzetvisszafojtva.
Harry bólintott, a könyökeire támaszkodott, a korona elcsúszott a fején kissé.
Louis figyelmesen egy aprónyit öntött a vattacukor testápolóból tenyerébe, ott elkente, mielőtt végigdöngölte volna vele Harry egyik lábfejét, óvatosan, és aztán több megfontoltsággal. A hüvelykujjait az ívbe nyomta, köröket simított bele a bőrbe, mielőtt a bokájához mozgott volna fel; eközben a pink lábkörmeiben gyönyörködött, amelyeket ő festett ki tegnap. Nem tudta, miért teszi, talán mert egy kissé részegen érezte magát, de lesújtott volt egy hihetetlen jó értelemben; ennek ellenére felemelte Harry lábait, behajlította őket, szóval így le tudott hajolni és megcsókolni Harry kis lábujjait, ezzel a tettével a fiút apróbb kuncogásra késztetve.
 Lassan munkálkodta irányát felfelé, Harry puha és borotvált lábain, megnyomkodta óvatosan a térdeit is.
-- Szeretnéd, hogy, öhm, magasabbra menjek? -- kérdezte, körözött a tejes bőr körül, Harry térdei felett; majd felpillantott, hogy lásson egy rózsaszín arcú Harryt, ahogyan az alsó ajkát begyűrte a fogaival.
Bólintott, a szempillái megrebbegtek az arccsontjait.
 Louis megrázza a fejét, mégtöbbet öntött kezébe az enyhén illatozó krémből, és aztán gyengéden a térdei felett lévő, puha bőrbe masszírozta bele. Jószándékúan kente be Harry bőrét, és magasabbra masszírozott, örvendezve a kövérkés bőrön a combjainál. Masszírozott, amíg nem súrolta Harry bugyijának vonalát -- észre sem vette, milyen magasra ért, amíg meg nem hallotta Harry éles lélegzetvételét, és erre ő is beszívott egy jókora, éles lélegzetet.
A másik lábhoz mozgott aztán, ugyanazon a módon végrehajtva procedúráját, mint az előbbiekben; annyira gyengéden merült el a szoba csendjében, hogy arra kellett kényszerítenie saját magát, nehogy
a szemei annál magasabbra tévedjenek, mint ahol a kezeivel munkálkodott és elkente a krémet.

 Amikor készen volt Harry lábaival, átkúszott rajtuk, és Harry felett termett, aki még mindig a könyökein támaszkodott - mellkasa és a feje magasra emelkedtek. Hagyta a szemeit elbarangolni Harry törzsén, ujjai a póló végét piszkálgatta, és a csípőcsontját súrolta végig, ezzel borzongást küldve a karjaiba.
-- Megtehetem?
Harry felnézett Louisra, az arcuk alig pár centiméterre volt egymástól, majd bólintott; ajkai megremegtek, illetve a szemei fényesek és ragyogóak voltak.
 Laposan lefeküdt az ágyon, felemelte a karjait, szóval Louis le tudta venni a pólóját, és ennek eredményeként a koronát le is verte. Louis idegesen felnevetett, gyengéden visszahelyezte a tárgyat Harry fejére, és elsöpörte a göndör tincseket, amelyek az arcába estek.
-- Hercegnő -- mormogta az orra alatt.
Harry beharapta az ajkát, a szemei fénylettek, ahogyan figyelte Louist, aki gyengéden bemasszírozza a gyomrát és mellkasát, a fiút kuncogásra késztetve így, hála annak, amikor belemarkolt a pocakjába és köröket alkotott a köldöke körül. A hüvelykujjával végighúzta a finom kulcscsontokat, összekente a vállait így testápolóval, és aztán lejjebb a karjait is.
 Aztán az utolsó kéznél volt, bedolgozta az utolsó bőrrészbe a testápolót, amelyet csak elért, és amikor kész volt vele, összekulcsolta a kezeiket, nem tudván, merre menjen tovább, mialatt felnézett, hogy lássa Harry arcát. Ő annyira körültekintően elővigyázatos volt, még mindig Harry csípőcsontja felett habozott, még mindig róla -- a másik gondolatait próbálta kitalálni.
-- Louis -- suttogta Harry, a hangja rekedtesen hangzott.
Louis nyelt egyet, lenézett a kezeikre. Szíve sebesen járt, orcái melegek és teste még forróbb.
-- Biztos vagy benne?
-- Igen -- lehelte Harry, megszorítva a másik kezét.
Ez annyira intim volt, annyira megremegtető, a világot megrendítő.
-- Nem akarlak megbántani -- suttogta Louis, még mindig a kezeiket figyelte.
-- Nem fogsz Louis, megígérem -- állt meg. -- Én kérlek rá téged.
Mélyen beszívta a levegőjét, lehajolt, és összeérintette a homlokát Harryjével, annyira közel és erősen, hogy egymásba tudjanak olvadni ekképp.
-- Szeretlek, tudod -- suttogta.
Harry felemelte a fejét, az ajkai Louisét súrolták.
-- Én is szeretlek.
 Louis szíve iszonyat tempóban kezdett el dobogni, mint ahogy Harry szempillái szoktak rebegni, amikor túl erősen nevet; és a gyomra nem akarta abbahagyni az ugrándozást, oly módon, miképp a nap felkel és elhelyezkedik. A csillagok Harry szemeiben ragyogtak, és feketelyukként asszociáltak, hogy kigúvadjanak és beszívják őt. Amikor Harry szemei lepillantottak a túl közel lévő arcuk között, Louist arra határozta e tette, hogy az ajkait Harryéihez nyomja; és az gyengéd, teljes, rendes volt. Eltávolodott, figyelte Harry szemeit rebegve kinyílni, mint egy új nap; és aztán újracsókolta, lassú puszikkal, óvatosan és erőtlenül, az orruk egymásét súrolták.
 A lesújtó érzése Harry forró nyelvének ajkainál az, amely az utolsó bíróképességéig is ellökte, ahogyan több nyomást gyakorolt közöttük, elválasztotta az ajkait: hagyta, hogy Harry a szájába nyaljon és elvegye az összes lomha csókjait, amiket akart. Ez annyira lassú volt, annyira érzéki, és annyira, annyira hosszú idejű. Amikor Harry lassan Louis pólója alá csúsztatta, és belenyomta bordái közé az ujjait, egyenesen magához szorította közben; Louis pedig a sajátjait Harry göndör tincseibe gabalyította, és halványan meghúzta őket.
Louis szerelemharapásokat hagyott, lefelé Harry állkapcsán a kulcscsontjáig, megborsozva a testét nyugalommal és gyengédséggel, és annyira, annyira sok szeretettel, hogy nemigen volt biztos benne, Harry érezte az óvatos érintéseket; viszont amikor azt mormogta:
-- Ilyennek kéne lennie ennek?
... Akkor az egész szíve szétrobbant, és azon találta magát, hogy Harry orcáit és szemhéjait és homlokát és ajkait csókolgatja, miközben azt leheli ki:
-- Milyen érzés?

-- Biztonságos.
 És Louis tudta, hogy ez rendben van. Minden rendbe jön.
Szóval Harryt erősebben csókolta, levegőt szívott a tüdejébe minden alkalom, amikor nedves nyelv ellen nedves nyelv csusszant -- bepasszírozta köztük azt. És abban a percben, hogy Harry felmorajlott ellene, hagyta apró nyöszörgéseit kiszaladni a sebes ajkain, Louis nem fogta vissza a csípőjét, vagy mondta neki, hogy lassítson le; helyette közelebb szorította magához, és még vadabban csókolta, mint ezelőtt.
-- Annyira csinos vagy, Harry, hercegnő. Annyira csinos -- mormogta ajkai közé, hagyta a kezét óvatosan lekúszni az oldalán, megsimítva Harry ruhával takart farkát, amely forrongott az anyagon keresztül. Harry nyögött, belenyomta magát a mozdulatba, engedte, hogy Louis dörzsölje, megmarkolja őt a szép kis bugyiján keresztül, és a puha szövettel simogassa.
Louis visszanyomta a száját Harryére, belesóhatott, miközben hanyagul és lustán csókolta, hüvelykujjával Harry péniszének végét simította végig, amely a bugyija elején dudorodott ki, duzzadtan szivárgott. Megszakította a csókot, amikor Harry belenyögött a szájába; lenézett közéjük, hogy figyelje az előváladékot Harry gyomrára csöpögni.
Harry remegett alatta, nyögött, vonaglott és apró hangokat engedett ki magából, amelyeket Louis mind felszívott, és visszacsókolt a szájába.
Érezte Harry kezeit mélyebbre lecsusszanni a derekán, és a melegítőgatyája alá halványan ujjlenyomatokat hagyni.
-- Csak, ha szeretnéd -- mormogta  Louis csendesen, biztonságérzettel megtöltve az ő kis csinos fiúját.
Harry bólogatott, felnyújtózott, hogy megszerezhesse Louis ajkait, ahogyan a kezét a gatyájába csúsztatta, letükrözve Louist, és végigsimított a szintén ruhaanyaggal takart farkán.

 Ez forró és mocskos és tele volt nedves csókokkal és még nedvesebb farkakkal; az egész szájuk körül nyállal borítottak, miként szenvedélyesen többet csókolóztak, és egymás ajkaiba nyögdécseltek, vibrációkat küldve egymás torkába, hogy visszaköpjékk őket a másik támogatásában.

 Ez forró és gyengéd és szerelmesnek hatott, illetve amikor Harry beleélvezett Louis kezébe, a legszebb kis hangot hallatta az elernyedt állkapcsával és szorosan bezárt szemeivel, levegőért ziháltan, és Louis nem bírta ki: végighúzta a hüvelykujját vöröslő ajkain, "gyönyörűt" mormogva, mielőtt ő is elélvezett volna.

(Ez erotikus és érzéki és biztonságos emóció, és Harry a koronájában aludt el, amely a hajába gabalyodott; meg valakivel, aki köréfonta a karjait, ettől otthonosan érezte magát, és mintha sehova máshova nem tartozna, csak azok közé.)


 Amikor Louis felkelt, az a hang miatt történt, egy bizonyos személytől származott, aki a konyhában énekelt: "Druuunk in looooove."
 Nevetett, magában a legszédítőbb érzéssel gurult ki az ágyból. Nem zavarkodott az ágyazással, és azzal sem, hogy felvegyen egy gatyát, ahogyan kibotladozott a hálószobából a konyhába. Megtalálta őt; az ő puha fiúját gubancos, göndör tincsekkel és rózsaszín orcákkal, egy pohár epres tejes öntve, teljesen meztelenül - és bármi, amit Louis mondani tudott, az ez volt:
-- Beyoncé?

(Lassú és gyöngéd csókokat loptak egymástól a hűtőszekrénynél, és amikor Louis mozdult, hogy felemelje Harryt a pult tetejére, csakis mert a lábai közé akart állni; eldöntötték az epres tejjel teli poharat, és összesen, amit tenni tudtak, hogy kuncogtak egymás szájába, és csókolóztak a biztonságérzet hangjára.)

(+

 Egy év telt el. Harry körmei kékkel festettek (Louisé zölddel), és könnyek jelentek meg a szemeiben, ahogyan Louis egy gyűrűt húzott az ujjára, és azt mormogta:
-- Fogadom.
 Amikor Harry eldobta a csokrot, Zayn volt az, aki elkapta, aztán rögtön egy kacarászással a párjára pillantott, miközben Liam fülig pirult.

Ez biztonságos. És minden több, mint rendben van már egy ideje.)

1 megjegyzés:

  1. Sziaaa drága:)
    Először is had kérjek elnézést amiért csak most írok... őrület mi folyik itt nálam...Másodszor köszönöm szépen hogy nekem küldted ezt a részt, igazán megtisztelsz :') Harmadszor szerintem nagyon ügyesen lefordítottad, magyaros volt, ráadásul megoldottad azt is nagyon szépen, hogy a te stílusodra formáltad, így ha nem tudtam volna, hogy csak fordítás, simán eladhattad volna sajátként ;) A történet maga nagyon aranyos volt imádtam ahogy a két fiú egymásba szerettet, és szerintem egyáltalán nem butácska, mint ahogy nekem mondtad, én nagyon örülök hogy pont ezt a történet választottad, kellett a lelkemnek ez a cukiság :)
    Összefoglalva, szerintem te akkor sem tudnál valami rosszat alkotni, ha akarnál, szóval nyugi:) (ezt egyébként kikérem az összes átlagos lány nevében aki semmiben sem jó, akárcsak én, szeretlek de menj a francba a tehetségeddel :D)
    Imádlak, akkor is ha veszekszem veled, és akkor is amikor éppen nem tudunk egy csomó ideig beszélni olyan elfoglaltak vagyunk...tudom hogy valahogy mindig vissza találunk egymáshoz, úgyhogy nem felek. :)
    Évek óta leghűségesebb és legnagyobb rajongód: Lana xxx

    VálaszTörlés