xiv.

Ezt az utolsó részt Lanának szeretném "dedikáltatni", hiszen ma van a szülinapja, és egyszerűen csak nagyon szeretem. Szóval: BOLDOG SZÜLINAPOT SIS!!!<3

 Másrészt minden olyan diáknak küldöm, aki bánkódik a nyár vége miatt. Fel a fejjel, higgyétek el: az iskola nem a pokol. Remélem ezzel sikerül jónéhányotokat felvidítanom; és persze azt, hogy tetszeni is fog.

 Abban szintén reménykedem, hogy több visszajelzést kapok -- ne értsétek félre, minden kisebb-nagyobb véleményért hálás vagyok, de tudjátok, milyen ez.

Szóval jó olvasást kívánok, már csak a wonderland. blogomon fogunk találkozni!

All the love, N.

 Louis nem tervezte ezt megtenni.
Ő tényleg nem. De Niall üzent neki: azt kérdezte, hogy szeretne-e valamit enni, emiatt ő éppen az étterem felé sétált, amikor meglátta.
 Egy kis, fehér zsámolyon ült, aranyszínűen, fényesen és tökéletesen. Minden, amire Louis képes volt gondolni az ebéd alatt Niallel, az ez volt: milyen szépen nézne ki az a dolog Harry gazdag és csokoládé göndör tincsein, cukrosan édessé és különlegessé téve őt. Ekkor Louis tudta, hogy meg kell vennie. Muszáj volt látnia Harry pimasz vigyorát, amikor az az átkozott tárgy a tincseibe gabalyodik, elképzelte őt, miként kérdezi meg, hogy ő egy szép hercegnő-e, és bazdmeg, Louis kifizetett harminc fontot a kibaszott koronára.
 És izé, ő tényleg nem tervezte megvenni a bugyit sem. De ahogyan magát szídta, amiért teljesen röhejes, egy apró butik ablakában meglátta őt. Annyira édes volt, annyira lágynak nézett ki. Pink és lusta "hercegnő"-vel volt kihímezve a hátoldalán, aranyozott kis csillámokkal, meg izé, illettek a koronához. Muszáj volt megszereznie őt.

És ő nagyon gyenge, de tök mindegy.

 A rózsaszín papírcsomagolásban hagyta a két darabot, egy kis ajándékszatyorba tömte a kibaszott szalaggal a tetején, és igen, ő szánalmas.
 Ignorálta mindezt habár: elmegy és Harryvel lóg, figyelve az ajkait felkunkorodni, és az orcáit velük együtt begörbülni, és a nevetését kiszaladni. Megpaskolja az arcát úgy, mintha egy jégdarabka lenne a legforróbb napján a nyárnak, és végigfuttatja az ujjait a hajában, mintha új edzőcipőt próbálna ki. Epres tejet isznak, ebéd "randikra" mennek, és filmeket néznek, amelyek érzelmileg leamortizálva hagyják hátra őket. Louis meg fogja mosni a hátát, amikor ő túl gyenge ahhoz, hogy saját magának tegye meg, és majd figyeli a göndör tincseket a vállai ellen visszapattanni, amikor megtalálja a fiút táncolni a konyhájában reggelente.

(Meglátta a testápolót, illetve a színezett ajakbalzsamot, és nem tervezte hozzátenni őket az ajándékzacskóhoz, de izé, elkerülhetetlennek bizonyult ez a kimenetel.)

 A pofára esés akkor történt, amikor Harry korona alakú gofrikat sütött az új, átkozott hercegnő gofrisütőjében, és Louis 109%-osan biztos volt abban, hogy Harry egy tényleges, valódi, kibaszott hercegnő. Ő csinos, és puha, és bájos, és Louis nem tudta abbahagyni ezen a tényen való gondolkodást, miszerint Harry beléphetne rögtön egy Disney hercegnő filmbe. Nagy, őz szemei vannak, meg ezek a szeretetre méltó göndör tincsei, és Louis reménytelenül szerelmes a fiúba. Szóval leszarta, kellett neki a korona.
Először kicsit -- nagyon -- röhejesnek érezte magát, mert ő kibaszottul tudta, hogy Harry igazából nem egy hercegnő. Ő csak a legragyogóbb fiú az egész világon, akinek foglalkoznia kellett egy rossz kártyapaklival. Ez csak az, hogy Harry ténylegesen megérdemli, hogy úgy bánjanak vele, mint egy hercegnővel, és hogy legyenek szép dolgai. Ez nem azért történt meg, mert jól érezze magát azért az okból habár, és semmi köze sem volt ahhoz, ami történt vele.
Harry őszintén a legjószívűbb ember, akit Louis csak ismer, és a rózsaszín és a csipke és a puhaság, ezek csak növelik a finomságát. Valami annyira finomnak és puhának és kibaszott erősnek muszáj olyan jól kezeltnek lennie, nekik kell. Louis csak tényleg meg akarta csókolni, magához vonni, és megérinteni a fiút; lefuttatni finom ujjbegyeit a gerincén.

A kezei kibaszottul le voltak kötve, ez a legkönnyebb mód arra, hogy elmagyarázható legyen.

 Szóval itt van: az ajkát rágva, a szatyort remegő ujjakkal tartva, amik a gyomrát felkavarásra késztették. Ideges volt -- és próbálta emlékeztetni magát, hogy ez Harry; a pirulós és fecsegő Harry, de jézus, ő annyira ideges volt, és még vett is a fiúnak egy kibaszott vibrátort, krisztus szerelmére.

(Ő csak annyira szerelmes belé, soha nem érzett még ilyen erős köteléket valaki felé, soha sem érezte magát ilyen ijedtnek aziránt, hogy elveszíthet valakit.)

-- Az ajtók nyitva! -- hallotta meg a másik oldalt.
Óvatosan besétált, újra beszívta az édes illatot egészen, mint mindig is tette: a gyertyaviasz, liszt, és az a fajta titkos aroma csupán keveréke Harrynek.
-- Hé Lo- mi az? -- kérdezte Harry, kijött a konyhából a puha, fekete melegítőgatyájában és egy fehér, rövidujjú pólóban.
-- Ó, öhm... Szereztem neked néhány dolgot -- mosolygott szerényen, majd a szatyort a dohányzóasztalra helyezte, és besétált a konyhába, miként Harry pedig ki.
-- Megnézhetem? -- kiabálta Harry.
-- Igen, csak tessék. Én keresek valamit inni -- válaszolt Louis idegességében, ezért töltött magának egy pohár epres tejet.
Lassan kortyolgatta, hallgatta a kibontott csomagolást és kotorászó ujjbegyeket. Aztán csend lett, mély és nyugtalanító csend. Úgy érezte, vissza kell mennie a nappaliba, enyhíteni a feszültséget, amely a lábujjai végeiről felfelé erősödött, de meghallotta Harry enyhe lábdobogásait, és egy ajtó zára kattant is.
 Lefagyott.
Nem mozgott, talán nem is vett levegőt pár pillanatig, amíg várt. Nem, amíg meg nem hallotta az ajtót újrakattanni, ez alkalommal kinyílni, és egy apró köhécselés töltötte be a konyhát. Illetve azzal a bátortalannal:
-- Louis?

 Elválasztotta szemeit a pulttól, kényszerítte őket, hogy találkozzanak Harry tekintetével, mielőtt engedélyezte volna arra őket, hogy végigmérjék Harry testét és- ó, bazdmeg.
A korona ferdén ült és gabalyodott a barna, göndör tincseibe; a fehér, kikotort póló finoman lógott le vékony vállairól, és sebezhető kulcscsontjairól, addig, amíg a ruhadarab vége nem találkozott a csinos rózsaszín bugyival, ami szorosan ölelte körül csípőjét; a farkának észrevehető vonala combjaihoz nyomódott, és a seggének alja kikandikált a finom, csipke alsóneműből. "Hercegnő" felirat átívelt a fenekén, és Louis biztosra tudta, hogy nem vett levegőt.
-- Basszus... Haz -- tett meg közelebb egy megfontolt lépést, és aztán még egyet, amikor Harry nem mozdult semmit, addig a pillanatig folytatta, amíg meg nem érezte Harry levegőjét a saját arcához enyhén odaütődni. Kezei a saját engedélye nélkül mozogtak, lassan a fiú csípőjéhez, feltűrve a fehér pólót, szóval odatehette tenyereit Harry bőrére. Mereven nézett, nagy szemeket meresztett a többre és többre: tejes bőr, világos színek és édes illatok. Gyönyörű.
-- Meg... -- mindketten egy időben kezdték el, felpillantottak egymás szemeibe.
-- Mi? -- kérdezte Harry lélekszakadva, a szemei pislákoltak.
Louis megrázta a fejét, beharapta az alsó ajkát:
-- Te először.
Harry elpirult, bólintott és lenézett.
-- Meg... Szeretnél segíteni... a... öhm... a testápolóval?

 Louis felpislogott rá, majdhogynem szédültnek érezte magát, mintha a feje nem kapott volna elég oxigént, bólintott a saját akkordjában. Harry szintén, pislogtak a pillangók, amelyek megtöltötték Louis gyomrát, mialatt összekulcsolta az ujjaikat. Elvezette Louist a hálószobábájába, mintha a fiú nem tudta volna eleve, merre is van az a feltérképezett memóriájában, és kifújt egy kis levegőt.
Harry hezitálva lefeküdt az ágyába, megragadta a testápolót a zacskóból, amely a padlón hevert, és Louisnak nyújtotta.
Louis beharapta az ajkát, próbálta magát emlékeztetni arra, hogyan mozogjon és nyeljen és lélegezzen, ahogyan óvatosan ráhelyezte magát az ágyra, Harry lábai között.
-- Ez- rendben vagyok itt? -- kérdezte lélegzetvisszafojtva.
Harry bólintott, a könyökeire támaszkodott, a korona elcsúszott a fején kissé.
Louis figyelmesen egy aprónyit öntött a vattacukor testápolóból tenyerébe, ott elkente, mielőtt végigdöngölte volna vele Harry egyik lábfejét, óvatosan, és aztán több megfontoltsággal. A hüvelykujjait az ívbe nyomta, köröket simított bele a bőrbe, mielőtt a bokájához mozgott volna fel; eközben a pink lábkörmeiben gyönyörködött, amelyeket ő festett ki tegnap. Nem tudta, miért teszi, talán mert egy kissé részegen érezte magát, de lesújtott volt egy hihetetlen jó értelemben; ennek ellenére felemelte Harry lábait, behajlította őket, szóval így le tudott hajolni és megcsókolni Harry kis lábujjait, ezzel a tettével a fiút apróbb kuncogásra késztetve.
 Lassan munkálkodta irányát felfelé, Harry puha és borotvált lábain, megnyomkodta óvatosan a térdeit is.
-- Szeretnéd, hogy, öhm, magasabbra menjek? -- kérdezte, körözött a tejes bőr körül, Harry térdei felett; majd felpillantott, hogy lásson egy rózsaszín arcú Harryt, ahogyan az alsó ajkát begyűrte a fogaival.
Bólintott, a szempillái megrebbegtek az arccsontjait.
 Louis megrázza a fejét, mégtöbbet öntött kezébe az enyhén illatozó krémből, és aztán gyengéden a térdei felett lévő, puha bőrbe masszírozta bele. Jószándékúan kente be Harry bőrét, és magasabbra masszírozott, örvendezve a kövérkés bőrön a combjainál. Masszírozott, amíg nem súrolta Harry bugyijának vonalát -- észre sem vette, milyen magasra ért, amíg meg nem hallotta Harry éles lélegzetvételét, és erre ő is beszívott egy jókora, éles lélegzetet.
A másik lábhoz mozgott aztán, ugyanazon a módon végrehajtva procedúráját, mint az előbbiekben; annyira gyengéden merült el a szoba csendjében, hogy arra kellett kényszerítenie saját magát, nehogy
a szemei annál magasabbra tévedjenek, mint ahol a kezeivel munkálkodott és elkente a krémet.

 Amikor készen volt Harry lábaival, átkúszott rajtuk, és Harry felett termett, aki még mindig a könyökein támaszkodott - mellkasa és a feje magasra emelkedtek. Hagyta a szemeit elbarangolni Harry törzsén, ujjai a póló végét piszkálgatta, és a csípőcsontját súrolta végig, ezzel borzongást küldve a karjaiba.
-- Megtehetem?
Harry felnézett Louisra, az arcuk alig pár centiméterre volt egymástól, majd bólintott; ajkai megremegtek, illetve a szemei fényesek és ragyogóak voltak.
 Laposan lefeküdt az ágyon, felemelte a karjait, szóval Louis le tudta venni a pólóját, és ennek eredményeként a koronát le is verte. Louis idegesen felnevetett, gyengéden visszahelyezte a tárgyat Harry fejére, és elsöpörte a göndör tincseket, amelyek az arcába estek.
-- Hercegnő -- mormogta az orra alatt.
Harry beharapta az ajkát, a szemei fénylettek, ahogyan figyelte Louist, aki gyengéden bemasszírozza a gyomrát és mellkasát, a fiút kuncogásra késztetve így, hála annak, amikor belemarkolt a pocakjába és köröket alkotott a köldöke körül. A hüvelykujjával végighúzta a finom kulcscsontokat, összekente a vállait így testápolóval, és aztán lejjebb a karjait is.
 Aztán az utolsó kéznél volt, bedolgozta az utolsó bőrrészbe a testápolót, amelyet csak elért, és amikor kész volt vele, összekulcsolta a kezeiket, nem tudván, merre menjen tovább, mialatt felnézett, hogy lássa Harry arcát. Ő annyira körültekintően elővigyázatos volt, még mindig Harry csípőcsontja felett habozott, még mindig róla -- a másik gondolatait próbálta kitalálni.
-- Louis -- suttogta Harry, a hangja rekedtesen hangzott.
Louis nyelt egyet, lenézett a kezeikre. Szíve sebesen járt, orcái melegek és teste még forróbb.
-- Biztos vagy benne?
-- Igen -- lehelte Harry, megszorítva a másik kezét.
Ez annyira intim volt, annyira megremegtető, a világot megrendítő.
-- Nem akarlak megbántani -- suttogta Louis, még mindig a kezeiket figyelte.
-- Nem fogsz Louis, megígérem -- állt meg. -- Én kérlek rá téged.
Mélyen beszívta a levegőjét, lehajolt, és összeérintette a homlokát Harryjével, annyira közel és erősen, hogy egymásba tudjanak olvadni ekképp.
-- Szeretlek, tudod -- suttogta.
Harry felemelte a fejét, az ajkai Louisét súrolták.
-- Én is szeretlek.
 Louis szíve iszonyat tempóban kezdett el dobogni, mint ahogy Harry szempillái szoktak rebegni, amikor túl erősen nevet; és a gyomra nem akarta abbahagyni az ugrándozást, oly módon, miképp a nap felkel és elhelyezkedik. A csillagok Harry szemeiben ragyogtak, és feketelyukként asszociáltak, hogy kigúvadjanak és beszívják őt. Amikor Harry szemei lepillantottak a túl közel lévő arcuk között, Louist arra határozta e tette, hogy az ajkait Harryéihez nyomja; és az gyengéd, teljes, rendes volt. Eltávolodott, figyelte Harry szemeit rebegve kinyílni, mint egy új nap; és aztán újracsókolta, lassú puszikkal, óvatosan és erőtlenül, az orruk egymásét súrolták.
 A lesújtó érzése Harry forró nyelvének ajkainál az, amely az utolsó bíróképességéig is ellökte, ahogyan több nyomást gyakorolt közöttük, elválasztotta az ajkait: hagyta, hogy Harry a szájába nyaljon és elvegye az összes lomha csókjait, amiket akart. Ez annyira lassú volt, annyira érzéki, és annyira, annyira hosszú idejű. Amikor Harry lassan Louis pólója alá csúsztatta, és belenyomta bordái közé az ujjait, egyenesen magához szorította közben; Louis pedig a sajátjait Harry göndör tincseibe gabalyította, és halványan meghúzta őket.
Louis szerelemharapásokat hagyott, lefelé Harry állkapcsán a kulcscsontjáig, megborsozva a testét nyugalommal és gyengédséggel, és annyira, annyira sok szeretettel, hogy nemigen volt biztos benne, Harry érezte az óvatos érintéseket; viszont amikor azt mormogta:
-- Ilyennek kéne lennie ennek?
... Akkor az egész szíve szétrobbant, és azon találta magát, hogy Harry orcáit és szemhéjait és homlokát és ajkait csókolgatja, miközben azt leheli ki:
-- Milyen érzés?

-- Biztonságos.
 És Louis tudta, hogy ez rendben van. Minden rendbe jön.
Szóval Harryt erősebben csókolta, levegőt szívott a tüdejébe minden alkalom, amikor nedves nyelv ellen nedves nyelv csusszant -- bepasszírozta köztük azt. És abban a percben, hogy Harry felmorajlott ellene, hagyta apró nyöszörgéseit kiszaladni a sebes ajkain, Louis nem fogta vissza a csípőjét, vagy mondta neki, hogy lassítson le; helyette közelebb szorította magához, és még vadabban csókolta, mint ezelőtt.
-- Annyira csinos vagy, Harry, hercegnő. Annyira csinos -- mormogta ajkai közé, hagyta a kezét óvatosan lekúszni az oldalán, megsimítva Harry ruhával takart farkát, amely forrongott az anyagon keresztül. Harry nyögött, belenyomta magát a mozdulatba, engedte, hogy Louis dörzsölje, megmarkolja őt a szép kis bugyiján keresztül, és a puha szövettel simogassa.
Louis visszanyomta a száját Harryére, belesóhatott, miközben hanyagul és lustán csókolta, hüvelykujjával Harry péniszének végét simította végig, amely a bugyija elején dudorodott ki, duzzadtan szivárgott. Megszakította a csókot, amikor Harry belenyögött a szájába; lenézett közéjük, hogy figyelje az előváladékot Harry gyomrára csöpögni.
Harry remegett alatta, nyögött, vonaglott és apró hangokat engedett ki magából, amelyeket Louis mind felszívott, és visszacsókolt a szájába.
Érezte Harry kezeit mélyebbre lecsusszanni a derekán, és a melegítőgatyája alá halványan ujjlenyomatokat hagyni.
-- Csak, ha szeretnéd -- mormogta  Louis csendesen, biztonságérzettel megtöltve az ő kis csinos fiúját.
Harry bólogatott, felnyújtózott, hogy megszerezhesse Louis ajkait, ahogyan a kezét a gatyájába csúsztatta, letükrözve Louist, és végigsimított a szintén ruhaanyaggal takart farkán.

 Ez forró és mocskos és tele volt nedves csókokkal és még nedvesebb farkakkal; az egész szájuk körül nyállal borítottak, miként szenvedélyesen többet csókolóztak, és egymás ajkaiba nyögdécseltek, vibrációkat küldve egymás torkába, hogy visszaköpjékk őket a másik támogatásában.

 Ez forró és gyengéd és szerelmesnek hatott, illetve amikor Harry beleélvezett Louis kezébe, a legszebb kis hangot hallatta az elernyedt állkapcsával és szorosan bezárt szemeivel, levegőért ziháltan, és Louis nem bírta ki: végighúzta a hüvelykujját vöröslő ajkain, "gyönyörűt" mormogva, mielőtt ő is elélvezett volna.

(Ez erotikus és érzéki és biztonságos emóció, és Harry a koronájában aludt el, amely a hajába gabalyodott; meg valakivel, aki köréfonta a karjait, ettől otthonosan érezte magát, és mintha sehova máshova nem tartozna, csak azok közé.)


 Amikor Louis felkelt, az a hang miatt történt, egy bizonyos személytől származott, aki a konyhában énekelt: "Druuunk in looooove."
 Nevetett, magában a legszédítőbb érzéssel gurult ki az ágyból. Nem zavarkodott az ágyazással, és azzal sem, hogy felvegyen egy gatyát, ahogyan kibotladozott a hálószobából a konyhába. Megtalálta őt; az ő puha fiúját gubancos, göndör tincsekkel és rózsaszín orcákkal, egy pohár epres tejes öntve, teljesen meztelenül - és bármi, amit Louis mondani tudott, az ez volt:
-- Beyoncé?

(Lassú és gyöngéd csókokat loptak egymástól a hűtőszekrénynél, és amikor Louis mozdult, hogy felemelje Harryt a pult tetejére, csakis mert a lábai közé akart állni; eldöntötték az epres tejjel teli poharat, és összesen, amit tenni tudtak, hogy kuncogtak egymás szájába, és csókolóztak a biztonságérzet hangjára.)

(+

 Egy év telt el. Harry körmei kékkel festettek (Louisé zölddel), és könnyek jelentek meg a szemeiben, ahogyan Louis egy gyűrűt húzott az ujjára, és azt mormogta:
-- Fogadom.
 Amikor Harry eldobta a csokrot, Zayn volt az, aki elkapta, aztán rögtön egy kacarászással a párjára pillantott, miközben Liam fülig pirult.

Ez biztonságos. És minden több, mint rendben van már egy ideje.)

xiii.

 Kissé máshogyan alakultak az események a nyáron. De itt is vannak: a beígért, lefordított részek. Az utolsó később jön, leginkább akkor, ha látok visszajelzéseket.

 A wonderland. blogommal pedig -- minő véletlen módon -- kések, sajnálom.

JÓ OLVASÁST !!!!! <3

Ui.: Ha itt voltál hamarabb, elnézést szeretnék kérni: volt egy kis galiba a részek sorrendjével. De sikerült megoldani, így sokkalta tisztább.

N. G.

 A helyzet az, hogy ők nem beszéltek róla.
A tény az, hogy majdnem egy hónap telt el, mióta megtörtént, és semelyikőjük nem hozta fel.

 A következő nap, miután megtörtént köztük, Louis rögtön átment Harryhez. Harry egyszerűen elpirult és elmosolyodott, beengedte őt, mint mindig. Soha nem mondtak semmit róla, helyette asztronómiáról beszéltek epres tej mellett, illetve Zaynről és Liamről körmök festése felett, és aztán ebéd mellett egy kis caféban felhívták egy álhívásra Niallt. És ez szószerint olyan volt, mintha semmi sem történt volna, és Louis annyira frusztrálttá vált emiatt.
 Szörnyen akarta Harryt. Közel akarta vonni magához, megcsókolni, és a tudomására hozni, mennyire szép is ő, és érinteni akarta. Érinteni mindenhol, gyengéd ujjbegyekkel és lágy ajkakkal. Hihetetlenül szerelmes, de nem volt képes rávenni magát, hogy elmondja Harrynek, mert annyira félt.
 Louis nem volt egyértelmű habár. Észrevette, hogy Harry mennyivel bújósabbá vált: nem bánta Louist megérinteni és magához ölelni. Észrevette Harry elpirult arccsontjait átlagos dolgokon, és a kuncogásait a nyakában, illetve a módját, miként Harry enyhe dicséreteket tett felé. Louis látta őt lehajolni úgy, hogy a lila, csipke tangája vége kikandikált; és ahogyan Louis nevét nyögte a zuhanyzóban, éppen elég hangosan ahhoz, hogy Louis meghallja, amikor még mindig be volt burkolózva az ágyneműkbe. Louis tudta, hogy Harry pontosan éppolyan mértékben akarja őt, miként ő is a másikat, de félt az az egy lenni kettejük közül, aki mond valamit.

( De Louis nem tudott az lenni, aki megteszi, képtelen volt rá.
Képtelen, mert Harry annyi mindenen esett túl, és száz százalékosan biztosnak kellett benne lennie. Félt, mert nem tudta, mi Harry véleménye a szerelemről többé: nem tudta, mennyire félt tőle, vagy hogy egyáltalán akart-e valaha újra szerelembe esni, vagy hogy netalántán már meg is tette. )

( Egyik este Harry ágyában pihentek betakarózva, és az lágynak, halknak és gyengédnek hatott, amikor Harry ajkai a sajátjai ellen nyomódtak. Harry egyszerűen elhúzódott utána, és átfordult, egy "éjt, Lou."-t mormogva. Louis pislogott, megtapintotta az ajkait, és a tenyerébe mosolygott, hogy megfékezze magát a kuncogástól. )

 Jelen helyzetben Louis körömlakk lemosót használt, hogy lemossa a sötét zöldet Harry körmeiről, Harry pedig úgy döntött, hogy a sárga, amit szeretne. Louis jól fejlődött a körömfestésben, és Harry egyre gyakrabban is hagyta rá a procedúrát.
-- Használták valaha az ajándékukat?
Louis önelégült mosolyt villantott.
-- Úgy tettek, mintha utálnák, nemde? Tettetve, hogy ők abszolút forrongnak a fehérnemű dologtól. És az első héten nem történt semmi, ugye? -- Harry bólintott arra, amit Louis mondott, az ajkát rágcsálta, ahogyan figyelte a másik szempilláit rebegni arccsontján. -- Aztán egy héttel később észrevettem, hogy a szatyor nincs többet a nappaliban, és nem igazán gondolkodtam rajta sokat. De akkor megláttam a bugyikat a szennyesben, amikor a sajátomat mostam volna ki.
Harry szemei kigúvadtak:
-- Nem.
Louis bólintott, affektáltan mosolygott.
-- Szóval Zaynnek küldtem egy kis képet, oké? Rögtön hívott engem, könyörögni, hogy ne mondjam el Niallnek, és kérdezte, honnan szereztem azt a dolgot.
Harry nevetett, a szemei csillogtak.
-- Szóval, ők izé, belejöttek?
-- Haver, fogalmad sincs. A fekete farmeremet kerestem előző héten... Egy egész rakás szennyest találtam csak fehérneművel.
-- Ne! -- hitetlenkedett Harry megint, lesokkoltan érezte magát.
-- Ó, igen.

xii.

 Ez a ritka alkalmak egyikének számított, hogy Louis nem Harry lakásán töltötte el az idejét. Ott lett volna, de Liamnek és Zaynnek randiterve akadt ma estére. Amely igen, alapvetően nem befolyásolta őt, de mégis csak; hiszen Liamnek muszáj volt felügyelnie az unokatestvére macskáját egy hétig, mialatt ő néhány fontos üzleti ügy miatt elutazott; és szóval most otthon volt, a kanapén, amelyen tudta, hogy szexeltek már; egy dagadt, narancssárga macskát bámulva, amely még csak hátraszaltót sem tudott vagy ilyesmi. Úgy nézett ki, Liam unokatestvére nagyon ragaszkodott a kis dologhoz habár, szóval, oké.
 A csatornákon szörfölt végig, már rég feladott minden TV sorozatot, amelyet előzőleg nézett, mert tényleg, nehéz felzárkózni száz különböző epizóddal, és Harry fontosabb, szóval, tök mindegy.
Talált valami TV-műsort, amely macskákról szólt, és bekapcsolta, felkapta a duci dolgot, amely igazából egy macska, és arcát a képernyő felé irányította.
-- A családod! -- ordította Louis, merthogy az ordítás valamiféle olyan helyénvaló dolognak tűnt a jelenlegi helyzetében. De aztán a macska nyivákolt, és egy vágás lett a kisujján, így úgy döntött, hogy utálja a macskákat. Nagyon.

 Bekapta a kisujját, visszafeküdt a kanapéra, pontosan akkor, amikor a telefonja rezgett egyet. Odanyúlt, majd realizálta, hogy Harrytől jött, azután szintén rájött, hogy ez volt az első alkalom, egész nap, amikor Harry üzent neki; és rögtön aggódóvá vált, bepötyögte a telefonja jelszavát, hogy lássa az sms-t.

ez jó visszafizetésnek? x

És-és, ó.

Louis rágta az alsó ajkát. A kép a telefonján zavarbaejtő nyöszörgésre késztette, szemei lassan végigszántották a kis képernyőt. Nem tudta, hogy lélegzett-e egyáltalán.
Harry csintalan kis feneke tűnt ki: a tejes félköröket finom selyem takarta el, amely tökéletesen körbeölelte az alakját és a krémes színű csípőjét. Bazdmeg. A segge fantasztikusan nézett ki. Obszcén és abszolút fantasztikus.
 Gyorsan bepötyögött egy választ, miközben az ajkát rágcsálta és csak, bazdmeg.

Küldve Göndör:)-nek: még jobb is. basszus annyira jól nézel ki.

 És Louis nem úgy értette mindezt, hogy utána a melegítőgatyája a bokáinál kössenek ki, és hogy a farka kemény legyen, meg felhevült a kezében; de ez történt, ahogyan a képet figyelte. Végignézett Harry sápadt bőrén; minden puha markolnivalóján és szemrevaló formáján. Harry kis feneke úgy nézett ki, mintha speciálisan nem máshoz tervezték volna, csak ízléses kis bugyikhoz, amelyek illetlen vonalakat nyomnak a bőrére és csak, basszus. Louis annyira kemény és Harry annyira szép volt.

Átkozott, bassza meg.

Kapva Göndör:)-től: az új játékomat használom x

 És istenem, Louis nyögdécselt, behunyta a szemeit, és gyorsabban pumpálta magát. Még csak gondolni sem tudott az utolsó alkalomra, amikor ennyire keménnyé vált. Főleg ilyen gyorsan, jézus. De nem volt képes a testét hibáztatni, amiért egy tizenhat évesként viselkedett, mert basszus. Bugyik és a vibrátor és Harry.
Kibaszott szemérmetlen.

Küldve Göndör:)-nek: igen? remélem rám gondolsz

 Nem gondolkozott azon, mi folyik ebben a pillanatban, mi történik közöttük. Nem gondolkozott azon, mit jelent ez az egész, mert abszolút nem tudott. Minden, amit tett csupán, hogy végigsimította hüvelykujjával a pénisze nyílását, azután beharapta az alsó ajkát, hogy megállítsa magát a nyögéstől, ahogyan kezével gyorsított a tempón. Harryt képzelte el: szétterpeszkedve az ő csinos ágyán, a díszlámpáival, amelyek egy gyönyörű színt vetnek rá a gyöngyszerű bőrére, és ott csíkokban izzad. A bugyija oldalra van tolva, hogy helyet csináljon egy rózsaszín vibrátornak, amin bassza magát, kis hangok szöknek ki epres ajkai közül, és Louis tudta, hogy mélyen benne süllyedt, mielőtt egyáltalán el kezdte volna.

Kapva Göndör:)-től: mindig azt teszem. x

 És egy kedves képet csatolt hozzá: egy pink vibrátor ékelődött be Harry ajkai közé, a szemeit bezárta, az arca behorpadt, miként feltehetőleg azt szopta. Az ajkai egy harsányan piroslottak a világos rózsaszín ellen, és Louis képes volt látni a sárga díszlámpa fényét az arcán, egy halvány pirulással együtt, és Louis, istenem, ő odavolt.
Nem tudott... Nem is tudott visszaírni, szóval gyorsan beütötte Harry gyorshívóját, és pillanatokkal később meghallott egy légszomjas nyögést a hangszórókon keresztül, és ő visszanyöszörgött válaszként.
-- Bazdmeg Harry, te annyira... Én annyira... -- szakadt meg mondandójában, kissé keményebben szorította kezét az alaplaphoz, és képes volt hallani egy apró zihálást a telefonvonalon keresztül.
-- Louis -- nyögte ki Harry, zihált, és Louis hallotta a gumi és sikosító hangjait, és rögtön tudta, hogy azzal tágítja magát. -- Mindez neked.
Louis félrenyelt, magasan és rendesen torkában, hagyva, hogy a nyögés elhagyja az ajkait.
-- Annyira jól nézel ki Harry, annyira csinos vagy. Basszus... -- És Louis tudta, hogy túlságosan is gyorsan pumpálta a kezét, és hogy Harry valószínűleg hallotta is azt a telefonhíváson keresztül, de ő annyira kemény volt; szivárgott a pénisze csúcsán és ott sötét színben felhevült. A gyomra kavargott, és rendkívülien, kibaszottul közel volt, nem tudta abbahagyni sem. Mert Harry nyüszítései szörnyen buzdítóak és szépek voltak, ahogyan szétkente az előváladékot, amely a farka végéből csöpögött.
-- Kaphat- egy másik képet? -- lehelte, szemei be-bezárultak, miközben hallotta Harryt apró hangokba fulladni, amelyeket valamiféle formájának könyvelt el az "igen"-nek.

 Egy pillanat múlva kapott egy képet Harryről, amin a hátán feküdt, a lábait felemelte, és a vibrátor félig kint volt a seggéből, ahogyan azon baszta magát, farka a bugyija tetején kidudorodott, egy éles vörös a bársony rózsaszín ellen, és összesen, amit Louis képes volt kinyögni az egy csomó "Basszus-... Annyira szép... Harry... Ó", mielőtt az öklére nem élvezett volna, miközben Harry nevét nyögdécselte.
Remegett a kanapén, röhejesnek és boldognak érezte magát, ahogyan a levegője szakadozottan és egyenetlenül távozott ki, a szemei nehezeknek tűntek és állkapocsa megereszkedett. Hallotta Harryt, miként végez néhány idővel később, az ő nevét nyüszögve. Louis soha sem akarta hallani a nevét máshogyan, csakis Harry ajkairól. Nem máshogyan, soha.
 Ott volt egy apró kuncogás a telefonhíváson keresztül pillanatokkal később, és Louis nem tehetett róla, de ő is nevetett, érezve a szívét felgyorsulni; és elgondolkozott, hogy vajon most jött el-e annak a megfelelő ideje, hogy elmondja Harrynek: egy ideje szerelmes belé. Ellene döntött, mert Harry küldött neki egy képet a gyomráról, amely spermával bekenten díszelgett.
 Bazdmeg.

xi.

 Nemigen beszéltek többet róla. Louis próbálta Harryt megkérdezni, nem-e szeretne professzionális segítségét, vagy elmondani a rendőrségnek, akármit. Viszont Harry mindig bezárkózott, zokogni kezdett és remegni: "Kérlek Lou, nem akarok beszélni róla.", a sírása erősebb lett, és azután epres tejet kért. Louis csak sóhajtott utána, behozott neki egy pohárral, és utána körétekerte a karjait -- olyan erősen tartotta magához, amennyire szüksége volt rá.

( A veszekedés:

-- Harry, a "megbocsátás és elfelejtés" módszer szarság! Nem bocsátasz meg embereknek így; nem bocsátasz meg megbocsáthatatlan dolgokat!
-- Menj ki.
-- Harry...
-- Csak menj ki!

 Louis visszatért a következő nap egy zavaros, de őszinte bocsánatkéréssel, Harry ajtajának nekidőlve, és a faanyagon keresztül próbált neki magyarázni:
-- Harry, figyelj. Én nagyon sajnálom, amiért tegnap olyan voltam, amilyen. Te vagy az, aki keresztülment rajta... Vagyis, még mindig, azt hiszem... Én csak... Nem akarom, hogy arra gondolj, amit tett veled, az okés, mert nem volt az. Csak engedj be. Hi-hiányzol.

 Az ajtó kattant, és Harry ott volt tárt karokkal és egy bocsánatkéréssel, amit Louis nyakába mormogott. )

 Közelebb nőttek egymáshoz habár. Harry nem bújtatott el bármi mást Louistól. Elmesélte neki, hogy szexuálisan, fizikailag és érzelmileg került nemi erőszak áldozatává, és Louis soha sem kérdezett. Visszafogta a meg-megrebbenő ajkait, és minden könnyét, amelyek az orcáin való lezuhanásukkal fenyegőztek, és erős maradt Harryért. Minden kis dolog, amelyet magába zárt ezelőtt, végre értelmet nyert.
Louis értette, még ha nem is.
 Louis a legtöbb napját és éjszakáját Harryvel töltötte. Nem ugyanazt az ágyat osztották meg, de ott volt egy párnákból és díszpárnákból és takarókból összeállított tenger a padlón, és együtt ott aludtak.
 Louis mindig elhasznált egy kis extra pénzt, hogy Harrynek vegyen szép dolgokat. Dolgokat, amiket megérdemelt, hogy birtokoljon. Harry sokat érdemelt. Leginkább gyertyákat vett neki, mert amikor Harry egy nagyon rossz helyre kerül, ezek megnyugtatják: figyeli a lángot vibrálni és a viaszt olvadni. Louis nézte Harryt egy vadonatúj kis gyertya előtt ülni, amíg az el nem tűnt, és a rágógumi illata meg nem töltötte a levegőt.
 Néhány napon ellógták az órákat, kinyitották a függönyöket -- az elcsúsztatható üvegajtó mögé dugták --; Harry erkélyére vonultak, és behajtották az ajtót csak egy kicsit. Epres tejjel teli, meleg poharakkal ültek ott, figyelték a hóesést az égből, és takarókba bugyolálták be magukat. Louis kifestette Harry körmeit meleg színekkel, hogy felmelegítse a testét is; megcsókolta az ujjbegyeit, aminek hatására a tenyerébe nyomta pirulását.
Louis csak annyira szerelmes Harrybe, hogy már fájt neki. Nem érdekelte, mennyire egyértelműen jött is le. Azt akarta, hogy Harry tudja, hogy ő szereti; azt akarta, hogy tudja és érezze és realizálja, hogy létezik jó szerelem is.

 A helyzet az habár, ez minden, amit Louis tenni tudott. Képes volt apró, finom dolgokat próbálkozásként megtenni és Harry tudomására adni, de nem tudta csak úgy elmondani neki, vagy kezdeményezni bármit is kettejük között. Harry annyi mindenen ment keresztül, és Louis képtelen volt megbántani, vagy megijeszteni őt, vagy kárt tenni a közeli barátságukban. Biztosra kellett mennie abban, hogy Harry rendben van -- ezt előbbre helyezte a saját akaratainál és szükségleteinél --, és remélte, hogy egy nap valami történhet kettejük között, hogy egy nap Harry rendben lesz.

( És tudta, hogy Harry újra soha sem lesz rendben valaha, nem azután, ami történt. Hangos zajok mindig körüllengik majd őt, egy összeránduló katasztrófává téve a személyét; a falai egy világos barnára festettek és piros jelzésekkel teliek a saját városa mappájának részein. Nem várt arra, hogy Harry rendbe jöjjön, arra várt, hogy elég állhatatos legyen. Arra várt, hogy Harry közelebb engedje magához. )

-- Ja, szószerint mindenen dugnak -- állt meg Louis, lenyelte a harapást, amit a szendvicsén tett, eközben Harry vele szemben ült, kuncogott és a tejshake-jének szívószálját forgatta. -- És én csak ülök ott, hogy "Hé, nekem vannak ujjaim." - Louis megforgatta a szemeit, figyelte, miként nyel félre Harry a szívószálja körül, miközben egy nevetést nyom el.
-- Nincsen neked, izé, egy vibrátorod vagy ilyesmi? -- kérdezte szerényen.
Louis csak vállat vont:
-- Eh, soha sem voltam még alul sokat, őszintén szólva.
Harry bólintott, most már anélkül itta az italát, hogy félrenyelt volna.
-- Mi a helyzet veled habár, fogadjunk, te csinálod -- mozgatja Louis kihívóan a szemöldökeit, figyelte Harryt féloldalasan elmosolyodni a szívószálja körül, és egy ragyogó vörössé fordulni.
Aprót nevetett, lenézett az asztalra:
-- Többé nem.
-- Várj, mi? -- kezdte Louis. -- Mit értesz azalatt, hogy többé nem, mi történt vele? -- gyanakodott. -- Izé, eltört?
Harry nem tehetett a horkanásról, amelyet hallatott.
-- A fenekem nem tört el egy vibrátort, Louis Tomlinson -- mondta egy gúnyolódó védekezésben, próbálkozva azért, hogy elborzadtan fessen, de helyette csak nagyon, nagyon cukin nézett ki.
Louis felsandított rá és önelégülten vigyorgott:
-- Elveszítetted? -- Hatásszünet. -- És ha ezt tetted, megnézted már a fenekedben?
 Harry felhorkant megint, ez alkalommal ajkaival a szívószál köré csavarodva, buborék hangokat kreálva a tejshake-jében, mialatt nevetett.
-- Jézus -- kezdte. -- Soha sem gondoltam még arra, hogy ott keressem.
Louis elharapta a mosolyát, és feltette könyökeit az asztalra, hogy közelebb hajolhasson érdeklődésében.
-- Most komolyan -- kezdte egy csattanással az ajkain. -- Mi történt vele?
Harry felsóhajtott, eltolta maga elől a poharát.
-- Én, öhm -- köhintett egyet, az előző csipkelődő kifejezések köddé váltak. -- Ő nem, öhm, hagyta, hogy legyen nekem.
Harry újra köhintett:
-- Öhm, igen. Ő nem engedte, hogy legyen nekem, szóval...
-- Ó.
-- Igen.
Louis összehúzta a szemöldökeit, keresztül nyúlt a kis büféasztalon, és a hüvelykujját Harry könyökének belsejéhez nyomta. A bőr ott a legpuhább, legsebezhetőbb a saját finomságában.
-- Miért nem csak, izé, szereztél egy másikat?
Harry vállat vont:
-- Én-én nem... -- fagyott le, csakhogy beharapja az ajkát, és hogy kissé megrázza a fejét.
-- Félsz? -- kérdezte Louis gyengéden.
Harry felpillantott, hogy elkapja Louis szemeit. Louis tudta, hogy a válasz igennek bizonyult.
--Szeretnél egyet? -- kíváncsiskodott óvatosan.
Harry elpirult, újra elnézett.
-- Hé -- ült fel Louis, gyengéden Harry álla köré fonta az ujjait, és az arcát úgy tolta magához, hogy ránézzen. -- Éppen elmeséltem neked, hogy az ujjaimat feldugtam a seggembe úgy, mintha az időjárásról beszéltem volna. Legjobb haverok vagyunk, beszélhetünk erről a dologról. Semmi okod sincs arra, hogy zavarban legyél vagy esetleg ijedt eziránt velem. -- Harry megint elvörösödött, és Louis megforgatta a szemeit. -- Komolyan, Haz. Zayn megmutatta, hogyan kell kiverni. Szószerint csak megragadta a faszomat, és megmutatta, hogyan kell csinálni azt.
 Harry felhorkant erre, megtörve az ijedt hangulatát az arcán.
-- Komolyan mondod?
-- Igen -- mondta Louis komolyan, mielőtt egy mosolyba tört volna ki. -- Nálam aludt, amikor az első merevedésem volt, és amikor felkeltem, kibaszott ijedt lettem. -- Harry hangosabban nevetett, és Louis csipkelődni kezdett: -- Ez nem nevetség tárgya Mr. Styles, azt hittem, hogy a faszom le fog esni!
Harry keze a gyomrán pihent, feje hátrabillent, és szívből nevetett; hangos és gondtalan két kráterrel orcáin. Louis szerette a fiút nagyon, kibaszottul.
Louis egy teljes vigyorba fúlt, figyelte őt, miközben magában folytatta a kuncogást.
-- Ezt nem hiszem el, úristen.
Louis szeretetteljesen megforgatta a szemeit:
-- Igen, én pedig nem tudom elhinni, hogy nincs egy vibrátorod. Nem tudsz becsapni -- cisszegett. -- Még mindig szereznünk kell a szerelmes madaraknak ajándékot. Mi lenne, ha valami zavarbaejtően perverz lenne, és neked, egy vadonatúj gumifarok?
 Harry felhorkant a már ki-tudja-hanyadik-alkalommal-most ezen a napon, és Louis ezt egy igennek vette.

*

-- Louis, ezek drágák -- harapta be Harry az alsó ajkát, körbenézve a sötét bolt minden játékán.
-- Csak keress olyat, ami tetszik, rendben? -- futtatta le Louis az ujjait Harry hátán; érezte, miként remegett meg erre a fiú alatta. -- Szószerint minden extra visszatérített pénzemet megtakarításba tettem. Nem szenvedek, hogy éljek.
Harry felsóhajtott, Louisra sandított, hogy lássa, hogy vajon hazudodt-e neki. Újra felsóhajtott, de ettől függetlenül bólintott. Elnézett, lassan körbecsoszogott és bámészkodott a különböző alakú seggdugók és anális fűzérek között, grimaszolva néhány vibrátor méretén. Volt egy fal, tele különböző kötélnek kinéző dolgokkal. Sok latex. Harry visszanézett Louisra.
-- Gyerünk Haz, tudod, hogy akarod ezt. -- Louis felmutatott egy tizenkét hüvelyknyi (harmincegy centiméter) vibrátort kis puklikkal, és ó, mit nem látni, vibrált is. A doboz azt írta: prosztata csiklandozó, és Harry szemei kigúvadtak, az orcái égőpirossá fordultak, Louist arra késztetve, hogy egy nevetésben fakadjon ki, ahogyan visszaállította azt a helyére. -- Fel kell készülnünk erre -- csipkelődött Louis. -- De jelenleg mit gondolsz, melyik fogja elvégezni a munkát?
Harry megforgatta a szemeit Louis megjegyzésére, és végigfuttatta ujjait egy átlagos méretű, piros színű vibrátor gerincén.

 Louis felsóhajtott, körbenézett a boltban, amíg a szeme csak ellátott, majd megakadt egy megfelelő méretű vibrátoron, rózsaszín színben, csillámokkal is. Ja, Louis gondolta, ez megteszi.
 Gyorsan megragadta Harry kezét, összefűzte az ujjaikat, és elhúzta őt a polchoz, miközben Harry botladozott, illetve zavarodottan nézett rá és az ujjaikra is.
-- Ez a darab, Harry. Ez te vagy -- vigyorgott Louis, különösen, amikor Harry nem engedte el a kezét.
Harry felvette a szabad kezével. Orcái épphogy élénkebbek voltak, mint a rózsaszín árnyalat a játékon, és Louis el tudta mondani, hogy visszafojtott egy mosolyt.
-- Ez csinos -- mormogta Harry, majd felpillantott.
-- Szeretnéd?
Harry elpirult, megnézte az árat, és rögtön összeráncolta a homlokát:
-- Lou, ez túlságosan sok, nem hagyhat...
-- Csitt -- csendesítette el Louis, miközben elvette a vibrátort Harrytől, megindulva, hogy kifizeti. Még mindig fogta Harry kezét, így magával vonszolta előre is. Azt gondolta, hogy a keze szépen és jól illik Harryével összekulcsoltan.
-- Louis, tényleg nem kell m...
-- Harry, gyerünk - jelentette ki Louis komoran. -- Én. Szeretném. Megtenni. Ezt. Neked. -- Minden egyes szót artikulált, azt az átkozott dolgot pedig ennek ütemére ütögette enyhén Harry orra ellen.
-- Fejezd be! -- fakadt ki Harry, nyafogott és elütötte a vibrátort az arcától.
Louis önelégülten elmosolyodott, továbbütögette Harry orrát vele.

Azt gondolta: ez szerelem.

*

-- Muszáj ezt használnod, Harold -- figyelmeztette Louis csipkelődően a másikat, miután a szexboltban végeztek a vásárlással, a fekete táskát a szemforgató Harrynek nyújtotta. Nem fogták egymás kezét többé, de nem is fordultak mogorvábbá.
 A plázán keresztül sétáltak végig, Louis megforgatta a szemeit minden egyes alkalommal, amikor Harry elcincogott egy-egy "Köszönöm, Lou."-t, és próbálta azt tettetni, hogy ez nem is annyira cuki, mint valójában, de ja, az volt. Nem történt semmi érdekes, amíg meg nem látta az "50% akció mindenre" jelzést, és meg is állt, Harry lassan utánozta, csupán előtte kissé.

 Ez egy fehérnemű bolt volt; egy édes, kis fehérnemű bolt, illetve ez egyben Zayn és Liam félév-fordulója volt, ezért tartózkodott itt, a városban Harry és ő egyébként, keresni nekik egy ajándékot, mert úgy tűnt, a félév nagy dolognak számított.
Mindesetre azt gondolta a fehérnemű tökéletes lehet, mert őszintén fogalma sem volt róla, mit adhatna nekik: csokoládé, virágok, lube (biztosan nem lube, mert belefáradt abba, hogy minden bútoron részegen dugtak, amijük csak volt.) Szóval azt gondolta, ez tökéletes, mert ez hóbortos, de nem az a fajta hóbort, amelyben igazából benne vannak. Szóval tényleg, ez egy pénzpazarlás, de egy jó pazarlás. Minden, amit Louis tudott, hogy a jelzés nagy, rózsaszín és hívogató volt, és mindenre 50% akció vonatkozott.
 Harry megajándékozta őt egy apró, mindentudó mosollyal, és besétáltak. Louis gyorsan felkapta ezeket a dolgokat, amiket harisnyatartóknak, harisnyáknak és fűzőknek neveztek. Megragadott néhány véletlenszerű bugyit és egy melltartót, ekkor úgy vélte, hogy ez csak megteszi nekik. Zayn meg fog halni a nevetéstől, Liam pedig a zavarában. Sok fekete, piros és csipke fajta volt, és dolgok, amiket nem is tudta, hogyan kell felvenni, de mindegy. Ez olcsó és vicces és ő még biztosra is ment abban, hogy olyanokat válasszon ki, amely méretileg rájuk is illett, csakhogy több legyen. Ő egy nagyon jó legjobb barát, ő az.

 Nem történt semmi érdekes, amíg ki nem választott mindent, közben bedobálva néhány pézsmaillatú vanília testápolót is; amikor észrevette, hogy Harry nem volt vele többet. Aggódóan körbetekintett egy irracionális félelemmel, amely az agyában növekedett.
 Amíg ki nem szúrta őt. A barna, göndör hajú fejét lehajtotta, lenézett a standon fekvő bugyikra. Hüvelykujját végigsimította egy mentol zöld csipke fajtán, alsó ajka a fogai között és egy kíváncsi tekintet az arcán mutatkozott.
Louis esküdött rá, hogy pontosan tudta, mire gondolt:
-- Szeretnéd őket?
Harry riadtan felnézett, vörössé változott.
-- Öhm, nem, nincs semmi -- mosolygott kedvesen, és Louis megforgatta a szemeit.
-- Gyerünk, csak vedd el őket, és bedobhatnál jó párral többet is. Nem tudom, mennyi ideig tart ez a kiárusítás; és ki tudja, esetleg felfedezheted, hogy oda vagy a bugyikért, ha érted, mire gondolok -- kacsintott Louis és Harry mégjobban felhevült.
-- Nem költheted el az összes megspórolt pénzedet rám.
Louis megforgatta a szemeit, átrakta a másik kezébe a kosarat, amely azokkal darabokkal volt tele, amiket nemrég kiválaszott.
-- Őszintén Harry, van pénzem és szeretek venni neked dolgokat. -- Louis ránézett az asztalra, amely alsógatyákkal volt tele. -- Mellesleg -- mosolyodott el Louis pimaszan, mert tudta, mi a helyzet. -- Nagyon jól néznél ki ezekben.
Harry szemei felcsillantak, és majdhogynem egy gúnyolodó ártatlanságban rágta az ajkát:
-- Tényleg?
-- Persze, béb -- mondta Louis, tettetve, hogy nem látja, miként mosolyodott el fényesen erre Harry.
 Egy hosszú szünet jelent meg közötttük, mielőtt Harry felszólalt volna megint:
-- Legalább visszafizethetem neked? -- Ott volt egy pimasz mosoly az ajkain, ahogyan kimondta, de Louis akképp döntött, hogy nem veszi tudomásul.
Helyette felnyögött -- megjátszotta magát erősen.
-- Őszintén béb, éppen eléggé visszafizetsz azzal, hogy alapvetően hagyod, hogy ingyen éljek nálad. Annak az epres tejnek muszáj ennyire drágának lennie.
Harry szélesebben mosolygott, visszanézett a bugyikra.
-- Én csak úgy érzem, te vagy az én "sugar daddy"-m, vagy ilyesmi.
Louis felnevetett:
-- Ó cica, csak mondanod kell, hogy apuci, és apuci ott terem.
Harry megforgatta a szemeit, ennek ellenére felkapta a menta színű bugyikat.
-- Gondolod, hogy apuci tud segíteni néhány bugyi kiválasztásában akkor? -- mondta szarkasztikusan, de tisztában volt az érzéssel hasában.
Félmosoly jelent meg rajta, és megmozdította a kis állványt, hogy forogjon, amikor meglátott egy bársony, világos rózsaszín darabot fehér csipke masnival. Finomnak és bájosnak tűnt, és Louis tudta, hogy tökéletesek.
 A nap végére Louis elköltött száz-ötven fontot, de nem bánta. Mert Harrynek lett egy új vibrátorja és hat, finom bugyija, amely tény a gyomrát kavargásba hozta, a gondolattal, milyen lehet Harry bennük. És szintén, a legjobb haverjainak szerzett néhány hóbortos fehérneműt, arra az alkalomra, amikor úgy döntenek, hogy magukévá teszik azt a fajta oldalát a szexéletüknek.
 Csodálatos.

x.

 Louis újra éberré vált az érzéstől, amely azért keletkezett, mert Harry a karjai közül kimászott. Azután hallotta csak meg a fuldokláshoz hasonló hangokat, miközben a másik kiürítette a gyomrát.

(Majdnem el is felejtette.)

 Az órára nézett, négy óra tizenötöt világított bele a fáradt szemeibe. Felállt habár; érezte, miként remegett teste a szándéka ellen, és gyorsan követte Harryt a fürdőbe. A térdein talált rá, könnyei a toalett oldalára csöpörögtek, miközben hányt. Louis lefagyott, mielőtt óvatosan közelebb lépett volna. Biztosra akart menni abban, hogy Harry rendben van -- rendben azzal, ha egy szobában tartózkodik vele.
 Mikor egyszer csak úgy érezte, hogy ez oké, a kád szélére ült, amely a toalett mellett volt, és finoman végigfuttatta ujjait Harry tincsein, visszafogva őket a homlokáról. Rosszul érezte ő is magát, de teljesen különböző okokból.
 Harry egy idő után felnézett Louisra, szipogott, és először biztosra ment, hogy képes elég normálisan beszélni, mielőtt megkérdezte volna:
-- Mit csinálsz itt, Lou?
 Louis beharapta az alsó ajkát, hüvelykujját végigfuttatta Harry szájának szélein, amivel letörölt egy kis hányást. Harry egy vicces arcot vágott, mintha próbált volna dönteni azzal kapcsolatban, hogy amit Louis tett, az undorítónak vagy édesnek asszociált éppen.
-- Hát Harry -- beszélt végre Louis, ujjait a pulcsijába törölte. -- Az előző este üzentél nekem, és azt kérted, hogy jöjjek át. -- Harry csupán bólogatott arra, amit Louis magyarázott neki, és a toalett szélén támaszkodott meg fejével. -- És amikor ideértem, részeg voltál -- állította meg magát egy pillanatra. -- Illetve...  mondtál... valamit.
Harry vörössé változott egészen a füléig is.
-- Mit mondtam?
Louis beharapta az ajkát, próbálta a lélegzetét irányítani.
-- Azt mondtad -- kezdte gyengéden --, hogy az ex-barátod ütött téged.

 Harry újrahányt. Könnyeket és sikolyokat okádott ki, karmolta a karjait. Reszketett, a szemeit szorosan összeszorította; a szája nyitva, ahogyan a sírása töltötte meg a levegőt; magába esett, próbált eltűnni, magát kisebbé tenni, ahogyan összehúzódott; remegett, ő kibaszottul remegett.
Louis beharapta az alsó ajkát, jól érezte: a könnyek a saját szemeiben is megjelentek, azután letérdelt, és a karjait Harry köré fonta. Szorosan tartotta a mellkasához, az egyik keze a fejét is, amíg a másik fel- és lefutott a remegő fiú gerincén.
 Harry megint hányt, mindkettejükre, és összefüggéstelen bocsánatkérésekben fakadt ki. Louis elmondta neki, hogy semmi baj: "Semmi baj, Harry, semmi baj, shhh, rendben vagy."
Louis látta őket: az ujjlenyomatait egy személynek, akinek nem kellett volna otthagynia őket.
-- Sajnálom, sajnálom -- motyogta Harry; és úgy rázkódott, mintha telefonkábel egy hibás részét fogta volna meg -- ennek az egyfajta utólökésnek lett az áldozata.
Louis megtört a súlya alatt, de továbbtartotta.
-- Ez rendben van, Harry, rendben van... Nem a te hibád, soha sem volt a tiéd -- állt meg, és emlékeztette magát, hogy legyen erős -- erős Harryért, mert szüksége van rá. -- Gyere -- állt fel Louis, nem tudva, mit tegyen, de gyengéden felhúzta magával Harryt. -- Megfürdünk, oké? És azután elviszlek reggelizni, bárhova, ahova csak szeretnél menni, és beszélni fogsz nekem, oké? -- simította hátra Harry haját. - Oké, Harry? -- ismételte meg. -- Szükségem van rá, hogy beszélj hozzám. -- És Harry bólintott, az ökleit összeszorította Louis pólóján, majd az orrát beletörölte.
-- Oké, most gyere. Hányással vagyunk beborítva, kedves. -- Louis próbált játékosnak hangozni, de az kissé úgy jött ki, mint egy apró zokogás. Beleült a kádba, magára húzta Harryt. Harry próbálta levenni a pólóját, de Louis leállította. -- Magunkon hagyjuk a ruhákat, rendben? Ez nem a legjobb idő a meztelenkedésre.
 Louis a lábujját használta, hogy elcsavarja a csapot, elfordította, szóval így kellemesen és melegen jött ki a víz, mialatt a kis kádban Harry összehúzódott volna a mellkasán; halkan sírt tompa szavakkal és bűzlő lehelettel, mégis Louis közelebb húzta magához. A haján végigfuttatta ujjait, halkan csitítgatta a másikat, miközben körülnézett az összes tusfürdőn, és végre értelmet nyert számára, miért birtokolta mindezeket. Tisztának akarta érezni magát... Tisztának akarta érezni magát újra. Összes sebek és pofonok véres álcái tusfürdőkben bújtak meg, amiktől elviekben jobban kellett volna éreznie magát, hiszen ő csak azt akarta ténylegesen, hogy jobban legyen.

(Ez a hirtelen realizálása: semmi sem puha Harrynek azóta, hisz elzárkózottan és betakartan bújkált -- mindez pedig soha sem volt puha vagy gyengéd számára.)

-- Rendben, mit szólsz a fahéjashoz, jól hangzik ez? -- szipogott Louis, próbálta elpalástolni a hangja remegését, ahogyan kinyúlt az említettért, (érezte a pofont), Harry dereka köré fonta a karjait, és ignorálta, miként a pulcsija nedvesen és kényelmetlenül tapad a testére, majd a lábujjával elzárta a vizet.
-- Megmosom a hajadat, oké? Gondoskodok rólad -- mormogta Louis, egy kis sampont öntve a tenyerébe és beszappanozva azt, mielőtt gyengéden bemasszírozta volna azzal Harry fejbőrét.
Harry meleg és simulékony volt hozzá, és Louis elgondolkozott azon, hogy mennyi ideje próbálkozhatott már kimosni azt a piszkos érzést. Elgondolkozott, mennyi ideje próbálkozhat kidörzsölni a mocskot, hogy újra tisztának érezhesse magát. Mennyi ideje próbálkozott Harry, hogy érezhesse a puhaságot.
 Óvatosan megfogta a poharat, amely a kád sarkán helyezkedett el, és teletöltötte vízzel. Ráöntötte Harry fejére, és kimosta a szappant, közben eltakarta a fiú könnyekkel teli szemeit, amikor mindezt elvégezte.
Mégtöbbet töltött a szappanból kézfejeire, és finoman végigfuttatta ujjait Harry pólója alatt, lágyan végigsúrolta velük egészen a hátáig és mellkasáig is, hogy lemosson bármiféle hányást, amely átázhatott pólójáról a bőrére. És ő csak... Képtelen volt elképzelni valakit, aki mindezt elvette tőle, ezt a szeretetreméltóságot. Nem volt képes elképzelni valakit, aki valaha kifeszítette, a halk esedezései ellenére, képtelen volt látni, miként tudott bárki is a gyengéden kívül máshogyan bánni vele.

(A bőre tejes, a szemei nagyok és a szíve még méretesebb: ki tudná ezt valaha esetleg megrontani?)

 Megrázta a fejét, visszaharapott egy zokogást, miközben a hányást gyorsan lemosta a másikról rendesen, nem zavarkodott sokat a hajával, majd gyengéden megrázta Harryt.
-- Jól vagy, kedves?
Harry kiengedett egy kisebb zokogást, és Louis mellkasa összeszorult, miközben Harry szorosan magához ölelte.
-- Semmi baj, Harry -- mondta Louis lágyan, és hátrafésülte a nedves hajtincseit megint. -- Elviszlek reggelizni most, oké? És beszélgetni fogunk, oké?
Harry bólintott, Louis felsegítette, hagyva, hogy a víz kifolyjon a kádból. Megragadta a legpuhább és legrózsaszínebb törölközőt, amit talált, Harry feje köré csavarta azt, és megszárította a göndör tincseket, mielőtt Harrynek adta volna, majd elmondta neki, hogy menjen el öltözni. Gyorsan kivette a saját törölközőjét a fürdőben lévő kis szekrény alól, és kiválasztotta pár piszkos ruháját, amelyet otthagyott pár napja. Amikor felöltözött, apró figyelmeztetést tett Harry felé, és biztosra ment, hogy a fiú felöltözött-e már, mielőtt kisétált volna.
 Harry az ágya végében ült, nem nézett fel, de az orcái pirosak voltak, és Louis tudta, hogy még mindig sírt, hiszen látta a vállait összeroskadni és mozogni. Louis odasétált hozzá, finoman végigfuttatta a hüvelykujját Harry orcáin, hogy letörölje a könnyeket, és minden mást is, amiket magukban hordoztak.
-- Gyere.

*

Harry elmormogta Louisnak, hol szeretett volna enni, és csendesen odasétáltak. Harry soha sem emelte fel pillantását a talajról, amíg egy-egy menülappal le nem ültek egy szabad boxba -- akkor Harry úgy döntött, soha sem néz fel onnan.
-- Rendelj bármit, amit csak szeretnél, rendben? Nem érdekel, mennyibe kerül.
 Harry bólintott, és beharapta az ajkát. Louis el tudta mondani, miként tartotta vissza a könnyeit.

*

 Miután a pincér felvette a rendeléseiket, Louis jobban kiegyenesedett ültében, keresztül nyúlt az asztalon, és halványan ujjaival megsimította Harry kézhátát. Nagyon sok kérdésére szükségelte a választ.
-- Rossz volt? -- kérdezte Louis halkan, és csupán egy vállvonást kapott vissza. Felsóhajtott. -- Mennyi ideig tartott?
Harry még mindig nem válaszolt, csak begyűrten hagyta alsó ajkát a fogai között, és a szemei az asztal ellen feküdtek.
-- Harry, gyerünk, ez nem az az idő neked, hogy így viselkedj. Bízhatsz bennem, beszélhetsz nekem, rendben? Nem fogom elmondani senkinek, vagy tenni bármit, amit te nem szeretnél, oké? Csak azt akarom, hogy beszélj hozzám, kedves, ez minden.

-- Két év -- mormogta Harry halkan.
-- Két év? -- ösztönözte Louis.
-- Nem láttam őt két éve.
Louis bólintott, hálásan megjegyezte az információt.
-- Hogyan mentél el onnan? -- kérdezte.
Harry élesen beszívta a levegőjét, könnyek csillogtak szemeiben:
-- Csak elhagytam, amint volt rá elég pénzem.
-- Elmesélted bárkinek?
Harry megrázta a fejét, és felemelte az egyik kezét, hogy megtörölje vele az arcát.
-- Miért nem? -- erőltette Louis gyengéden.
-- Ők már tudták.
Louis zavarodottan nézett rá:
-- Hogy érted ezt?
-- Voltak barátaim, mielőtt találkoztam volna vele.
-- Oké -- mondta Louis lágyan.
-- És amikor találkoztam vele -- amikor tizenhat voltam -- azt mondta nekem, hogy nem kéne barátkoznom velük, mert ők nem értik -- állt meg. -- És először nem vettem észre, de ő szép volt, és szép dolgokat vett nekem, tudott vezetni is. De egy nap mérgessé vált, amiért még mindig beszéltem velük, és... Bántott.
-- Miért maradtál vele?
-- Mert bocsánatot kért, vett nekem virágokat, és azt mondta, soha többet nem tudná ezt megtenni, és én csak... Én csak annyira fiatal voltam, és nem ... --  Szünet. -- Nem tudtam. És én csak azokat a kifogásokat ismételtem magamnak, amikben hittem. Mint például azt, amit anya mindig is a nővéremnek ismételgetett régen: amikor a fiúk pimaszak vele, az azért van, mert nagyon kedvelik őt, és én csak, izé... -- szipogott Harry. -- Mert a sebek ugyanúgy néztek ki, amikor keményen megcsókolt, és abbahagytam különbséget tenni. És, és -- dühösen törölte le a könnyeket, amelyek az orcáin folytak volna le --, és ő mindig gondoskodott erről.
-- A barátaim mondogatták, hogy hagyjam el őt, hogy amit csinált az rossz volt, és... És nem tudom, miért nem hallgattam rájuk. Úgy gondoltam pusztán, hogy neki van igaza, hogy ők nem is igazán voltak a barátaim, mert képtelenek voltak látni, milyen jó ember is ő. -- Letörölte az arcát, gyorsan befogadta magába a levegőt, mielőtt folytatta volna. -- Azután szereztünk egy lakást magunknak, és először kellemes volt, hiszen annyira felnőttnek éreztem magamat. De-de akkor elkezdett megérinteni engem, amikor nem akartam, és erre csak annyira mérgessé vált, hogy megütött, amikor próbáltam elmenni. Aztán én csak... Csak realizáltam jó pár év után, hogy ez nem szerelem. Szóval nyitottam egy titkos bankfiókot, és-és a fizetésem felét felraktam rá minden hónapban.
-- Harry -- lehelte Louis. -- Én annyira... Basszus... Én annyira sajnálom. Én-én... Miért nem mondtad el ezt hamarabb?
-- Mert te vagy az első ember, akivel barátságot kötöttem az utóbbi két évben, Louis! Nem akartalak elveszíteni. Nem akarom, hogy elhagyj engem. -- Harry kiadott egy apró, összetört zokogást, és Louis gyorsan odasietett az ő oldalára a kis boxban, odapasszírozta magát mellé.
-- Harry, én nem megyek sehova, megígérem -- fonta köré Louis a karjait, szorosan tartotta magához, mialatt az ujjait is összefűzte a sajátjaival.

(Soha sem fogom a kezemet kicsúszni az ujjaid gravitációjából, megígérem.)

-- Nem gondolod úgy, hogy piszkos vagyok? -- sírt fel Harry, arca pedig ettől ráncossá fordult.
-- Harry, kedves, tiszta vagy már egy jó pár ideje.

ix.

 Louis egy puha paplanba bugyolálta be magát. Liam és Zayn végre úgy döntöttek, hogy kimozdulnak ahelyett, hogy az összes idejüket dugással töltenék a lakásban; szóval az egészet kisajátíthatta magának. Az egyik oldalán volt chipssze és egy liter szóda a másikon, és őszintén, ez volt ő minden ma estére. Ez az az este, amikor magát babusgathatja, és filmeket nézhet, amik bőgésre kényszerítik, és senki sem teheti nevetség tárgyává emiatt.
Louis este, gondolta, ez biztosan állandó ünneppé válhatna.

(Este tizenegy óra volt, amikor kapott egy üzenetet Harrytől.)

Kapva Göndör:)-től: léyg zsi gyeer tá ?

 Louis nem tudta elmagyarázni miért, de aggódás töltötte el a testét. Sietősen a vansába bújt és mindent otthagyva elhagyta a lakást. Az útját kocogva tette meg, a tény ellenére, miszerint valószínűleg ez nem is volt olyan nagy cucc. Louis csak... Ő szereti Harryt, oké?
 Nem kopogott, amikor odaért, helyette csak elfordította a kilincset, és arra eszmélt, hogy már eleve nyitva volt. Ez aggódásra késztette, mert majdhogynem éjfél ütött az óra; Harrynek nem kellett volna nyitva hagynia az ajtaját. Becsúszott az ajtón habár, és az egyetlen, égve hagyott villanyokat találta az égősorok voltak a lakásban, illumináltak a szobával egy finom, elefántcsont színben.
-- Harry? -- hívta gyengéden, kibújva a cipőiből, és bezárta az ajtót utána.
A válasz egy enyhe kuncogásként érkezett, és a zavarodottság ellenére azon kapta magát, hogy kevésbé aggódik. Kissé elmosolyodott, tompán kopogott Harry ajtaján, mielőtt bekukucskált volna.

-- Megta... -- szakította meg magát, amikor meglátta a padlón Harryt, alkoholos üvegek körülvették őt, és a szag megcsapta az arcát, mint egy tehervonat. Louis már elég hosszú ideje nem ivott, tényleg. Szokása volt a haverokkal kiugrani néhány este egy héten, de azon találta magát mostanában, hogy azokat az estéket elcseréli, hogy Harrynél maradhasson, kipróbálva a legújabb desszerteket és rossz romantikus vígjátékokat nézve.
-- Harry, rendben vagy? -- Kissé behajtotta az ajtót maga mögött, habár nem volt biztos miért, és óvatos, halk lépteket tett Harry felé. Harryhez, akinek göndör tincsei a homlokára és nyakára tapadtak, és a bőre egy világos rózsaszínben tündöklött. A szemei üvegesen kongtak az ürességtől, és az ajkai vöröslöttek.
-- Louis, itt vagy! -- kuncogott fel Harry, és kinyújtotta a karjait, egy ölelésre készen, amit Louis körültekintően meg is adott neki.
-- Igen, itt vagyok. Harry, mennyi ideje iszol már? -- kérdezte Louis, csakhogy a következőkben elnevesse magát, amikor Harry arca egész édesen összeráncolódott, és kinyújtotta a kezét.
-- Ilyen sok ideje! -- Hat ujjat tartott fel, és Louis nemigen volt konzisztens aziránt, hogy ez órákat, perceket vagy italokat jelenthettek, de csak úszott az árral.
-- Rendben, kedves -- mondta gyengéden. -- Úgy gondolom, hogy eleget ittál már, nemde? -- Próbálta elvenni az üveget Harrytől, amin jelenleg ügyködött, de Harry lebiggyesztette a száját, és elmozdult tőle.
-- Csak még egyet, Louis. Csak még egyet -- gügyögte, és Louis szemében nagy bűntudattal szerethetővé vált ezáltal. Mindent összevetve, még mindig próbálta elhessegetni ezt az érzést.
-- Harry, nem. Szerintem bőven elég volt már.
Harry újra megrázta a fejét, egy kis hümmögő hangot kreált, és kinyújtotta a nyelvét:
-- Szerintem neked volt bőven elég!
Louis felnevetett, beharapta az ajkát.
-- Gyerünk Harry, csak add ide, oké? Beduglak az ágyba, és reggel elviszlek valahova egy nyammi és zsíros reggelire.
-- Nem akarok reggelit, epres tejet akarok! -- ordította ki Harry, és azután erős kuncogásokban tört ki.
Louisnak muszáj volt beharapnia az egyik orcáját, hogy ne puhuljon el és nevessen ő is. Nem bírta, Harry csak annyira édes volt; és őszintén, Louis soha sem gondolta volna, hogy valaha egy részeg srácot édesnek nevezne -- mégis megtörtént.
-- Nem kaphatsz tejet ivás után, kedves, az nem jó. És ha többet iszol, méginkább másnapos leszel majd.
Harry lebiggyesztette az alsó ajkát és lenézett az üveg nyakára, mélyen felsóhajtott.
-- Hadd igyam meg ezt az egyet, Lou. Hadd fejezzem be ezt, és azután abbahagyom.
Louis mély levegőt vett, és végre bólintott, habár bizonytalanul. Leült a padlóra Harry mellé, és gyengéden Harry egyik orcájához nyomta a hüvelykujját.
-- Rendben, az utolsó.
-- Utolsó -- mormogta halkan, lassan felszippantva a tartalmát belőle.
Ténylegesen lassan itta, a helyzet az. Illetve kis semmiségekről fecsegett és érthetetlenül beszélt Louisnak, amiket pontosan nem értett egyébként sem. Sikerült elkapnia egy pár szót és mondatot, de a többi halandzsa volt.
 A világítás kis árnyékokat vetett Harry arcára habár, és Louis elismerte, hogy Harry még mindig annyira szépen nézett ki, még ha üvegszemű és rágott szájú is. Sokat kuncogott, ez a másik dolog, amit Louis észrevett, és ő csak egyszerűen együtt ült vele, mosolygott bármilyen nonszenszen is kattogott a másik, miközben a pulcsiját piszkálgatta.

 A telefonja rezegni kezdett, és Louis kihalászta a pulcsija zsebéből, hogy válaszoljon az üzenetre, ignorálta bármit is fecsegett neki Harry.

Kapva Zaynie-től: hol vagy?

Küldve Zaynie-nek: harrynél ne aggódj, te és liam érezzétek jól magatokat ;)

Kapva Zaynie-től: ja az ágyadban ;)

 És Louis éppen azon volt , hogy válaszoljon egy egyszerre szellemessel és szarkasztikussal, amikor meghallotta. És amikor ezt tette, ő ténylegesen meghallotta. Hangosan és tisztán, és tökéletesen artikuláltan, mintha Harry gyakorolta volna, miként mondja ki hangosan oly sok ideje. Ez felszívta az összes oxigént a szobából, és ezzel a fullasztó méreggel helyettesítette, amely hidegrázást küldött le Louis gerincén. Sietősen Harryhez fordult, a szemei kigúvadtak, a szíve kalapált, kalapált és kibaszottul kalapált, és ő nem -- kibaszottul remélte, hogy rosszul hallotta.
-- Mi Harry? Mit is mondtál az előbb? -- kérdezte figyelmesen, belül rágta az egyik orcáját, és próbált mély levegőket venni.
 Harry üres szemekkel figyelte Louist, majd pislogott:
-- Ezért ütött az ex-barátom.
Louis óvatosan méregette Harryt. A teste remegett.
-- Ki ütött téged?
-- Az ex-barátom, Mark. Meg is érintett, és utána undorítónak éreztem magamat.
 És Louis -- ő --; Louis. Nem tudta, hogyan érezzen. A vére felforrósodott, és az ökleit összeszorította, de aztán látta Harry arcát, Harry gyönyörű és puha arcát, és ő megenyhültté és szomorúvá vált ettől. Nagyon szomorúvá. Ő csak... Mindent, amit akart tenni, az az, hogy Harryt a saját karjai közé fogja, és megvédje. Ő csak... Hogyan tudná bárki is bántani őt?
-- Ezért szeretem mindezeket a cuccokat! Kedves és szép és tiszta érzelmeket kölcsönöznek nekem -- kuncogott Harry a kezébe. -- És az epres tejtől belül is jól érzem magam!

 Louis nem tudta, mikor kezdett el sírni, de megérezte a könnyeket épphogy kiszivárogni a szemeiből, a mellkasán összegyűlve valahol, hitetlenség és összetört szív alakjában.
Mielőtt feleszmélt, Harry piszkos ujjakkal megtörölte az arcát, részegen mormogott:
-- Ne sírj, Louis! Te is kaphatsz epres tejet, és azután mindketten jól érezhetjük magunkat!
És Louis kibaszottul összetört, mintha újraélte volna a másik legfájdalmasabb pillanatait az életében. Megrázta a fejét, erősen próbálkozott azért, hogy kipasszírozzon egy mosolyt magából.
-- Jól vagyok, Harry, jól vagyok. Jól vagyunk -- hallgattatta el a könnyein keresztül.
Louis Harry köré fonta a karjait, összegubancolta kezével a göndör tincseit, és szorosan magához ölelte.
-- Mire gondolsz, Lou? -- motyogta Harry, a szemhéjai egyre inkább leragadtak,  ezzel együtt ásítozott is. -- Mire gondolsz?
 Harry lassan elaludt, önkéntelenül is jobban Louis mellkasához nyomta magát, és Louis óvatosan lefektette magukat a padlóra. Minden kis semmiséget motyogott, amíg Harry nehéz nem lett a karjaiban, füstszerű lélegzetei gyengéden Louis arcát ütögették. Nem bánta habár.

 Louis némán sírt mindkettejükért azon az estén, mert ez volt az egyetlen, amit tenni tudott.

viii.

 Egy-egy "A"-t kaptak a projektükre, és természetesen Louisnak nem is volt több oka arra, hogy továbbbeszéljen Harryvel.
De hirtelen arra eszmélt, hogy mindennapját vele tölti, és három nap hétvégekbe torkollt, amely keményen három hónappá fordult. Még a saját gardróbját is Harrynél tartotta, tele néhány pulcsival, rövidujjú pólóval és pótgatyával. Louis úgy vélte, a legjobb rész ebben, hogy néha megtalálja az egyik pólóját Harry szennyestartójában, egyet, amelyet őmaga nem vett fel.
 Ez a szívét megdobogtatta, ó basszus, azt tette. A gondolata annak, miként bújik bele Harry az egyik rövidujjújába, amikor nincs a közelben; a gondolata annak, hogyan alszik az egyikben. Louis extrémül önelégült a kis tényen, elbűvölt is, de leginkább elégedett.

 Mert a helyzet az, hogy Harry definíciója az édesnek. Ő tele van puha görbülettel és csinos élekkel, és Louis reménytelenül belezúgott. Ő ez a hibátlanul hibás fajta ember. Túl sokat pirul el, és úgy kuncog, mint egy kisgyerek, és minden szavát hebegi, és istenem, Louis még soha sem találkozott egy fiúval, mint vele ezelőtt. Nem csak azért, mert ő egy fiú, aki festi a körmeit és szereti a puha dolgokat, de mert ő egyszerűen csak őszintén kedves és édes a saját természetével, és Louis kedveli ezt. Eddig pusztán gördeszkás fiúkkal randizott, fafejekkel, vagy szarkasztikus köcsögökkel, amilyen önmaga is. És ő csak... Annyira, annyira kedvelte Harryt.
 Kedvelte, miként kuncog epres tejes bajusszal; és tetszett neki, amikor a nyelve kibújt a szájából, hogy lenyalhassa magáról azt. Tetszett neki, ahogyan Harry mindig áthívta őt, amikor új hozzávalókat tesztelt ki a főzőóráira, hogy kikérje az őszinte véleményét; és az eziránt való izgatottság nem azért született, mert Louis szereti az ételt és válogatós az ízek terén, nem, ez azért, mert Harry megbízik benne. Jézus, Louis csak kedvelte, amilyen módon mindig kifesti a körmeit hízelgő színekkel, a bőre mennyire lágy és tejszínű, és ahogyan megvan a saját, édes illata. Ugyanaz az illat, amely illuminálja a gazdag tincseit és az édes, túlméretezett pulcsijait.
 Louis tökéletesnek tartotta, miszerint szereti a szájbalzsamokat és borotválni a lábait, és az édes, illatozó gyertyákat, amiket Louis mindig elfújt, csakhogy Harrytől azt a fajta nézését megkaphassa, és azután újragyújtsa őket, hogy kapjon egy másik nézést tőle. Ő úgy tökéletes, miképpen szereti a csillagokat, mint Louis is; és úgy, ahogy olyan lágybeszédű és udvariasan összerakott. Ő akképp szép, amikor mosolyog, felfodrozódik a bőre a szemeihez, és úgy, hogy a kedvenc helye a konyhája padlója.

(Néhány napokon a csuklóján lévő anyajegy úgy néz ki, mint egy könnycsepp, és másik napokon úgy fest, mint a remény.)

 Jelenleg együttsétáltak Harry lakásához egy közeli boltból, amely lekvárosüvegcsényi epres tejeket árult, és néhány bájosnak tűnő rózsát. Louis cipelte a szatyrokat, mert nagyon ragaszkodott hozzá, és Harrynek szintén megtartotta azt a beszédet, hogyan kellett hagynia Liamnek és Zaynnek, hogy szexeljenek a konyhaasztalon. Harry csak bólogatott rá, nevetett a figyelme jelzéseként, és egy pár elképedt nézéssel ajándékozta meg. Tényleg, mindez csak túl cuki volt, és Louis azon találta magát, hogy a szíve olvadt, a fiúnak címzett halandzsázásában.
 De aztán, mindennek a közepén Harry megállt és lehajolt, amit Louis nem is vett ezt észre egy pillanatig, de azután igen, és megfordult, hogy láthasson egy kislány mellett térdelő Harryt. A kicsinek hosszú, göndör, szőke haja volt és világos szemei. Könnyek folytak le az arcán, és éppen egy kisbolt előtt ült.
-- Te egy hercegnő vagy? -- hallotta kérdezni Harryt egy élénken dallamozó hangon, és Louis összefonta a karjait, illetve beharapta az alsó ajkát, hogy megállítsa magát a mosolygástól.
A lány zavartan nézett fel rá, és szipogott egyet.
-- Pontosan arra hasonlítasz, akit ismertem.
A kislány szemei kigúvadtak, miközben megtörölte a bíborvörös orrát:
-- Tényleg?
-- Igen. Kivéve -- hajolt közelebb Harry, és felhúzta az orrát --, hogy te sokkal csinosabb vagy, mint ő.
 Louis egész teste elolvadt, és nem tehetett róla, de egy "aw" elhagyta az ajkait, miként a lány szemei még kerekebbé váltak, a szája egy gigantikus mosolyba göndörödött.
Harry rámosolygott a lányra, és magukhoz hívta Louist, szóval kivehetett egy rózsát a kicsinek, persze a tüskéket levette, mielőtt odanyújtotta volna neki, és ő el is fogadta egy kisebb nyikkanással.
-- Minden hercegnőnek szüksége van egy virágra -- mondta Harry gyengéden. -- Na most, merre van az anyuci, kedves?
A lány visszanézett a boltra:
-- Ott dolgozik.
-- Hát nem gondolod, hogy jobb lenne, ha bent maradnál anyuddal?
A kislány kifújta a levegőt, megsimogatta a rózsaszirmokat.
-- Mérges vagyok, mert akarok egy gömbrágót a gépből, de ő nem ad nekem egy negyed pennist.
Harry összeráncolta erre a homlokát rá.
-- A hercegnőknek nem kéne mérgesnek lenniük az anyukájukra ilyesfajta dolgokért.
A lány lebiggyesztette a száját és lenézett, megrugdalta a talajt:
-- Csak egy gömbrágót akarok.
Harry megértően mosolygott.
-- Ha adok egy negyedest, megígéred, hogy kedves leszel anyucihoz? Azután te leszel a legszebb hercegnő mindenki közül.

 Louis mosolygott, figyelte a lány heves bólogatását, és Harry kipasszírozta az aprót farmerjéből.
-- Légy egy kedves hercegnő, oké? Légy jó anyucihoz.
A lány boldogan bólogatott, és egy köszönömmel hálálkodott, mielőtt visszaszaladt volna a kisboltba. Harry felállt egy apró mosollyal az arcán, elpirult, amikor találkozott Louis szemeivel.
-- Harry Styles, mi vagy te egyáltalán -- jelentette ki Louis a kérdést, aztán gyengéden Harry csuklója köré fonta az ujjait, és magával húzta.
Harry egy mély vörösbe pirult, mosolygott a járda tanulmányozásában:
-- Miről beszélsz?
-- Hogy miről? Harry! -- bőszült fel Louis. -- Te komolyan a legédesebb ember vagy az egész földön, istenem.
-- Nem, nem vagyok az -- tagadta teljes szégyenlőséggel.
-- Őszintén, Harry. Az a lány valószínűleg szerelmes beléd most. A pokolba is, mindenki, aki csak találkozik veled valószínűleg szerelmes beléd -- motyogta, tettetve, hogy nem látta, milyen gyorsan nézett rá erre Harry.
-- Mindenki? -- kérdezte, majdhogynem sürgetően.
 Louis beharapta az ajkát és felsandított a szemeivel, ránézett Harry arcára. Megrázta a fejét, és elpillantott.
-- Igen, mindenki.

( Harry keze az övébe ütközött, és Louis képes volt érezni az egész testét egy olyan színbe felforrósodni, amelyhez hasonló eddig még nem jelent meg nála. Nem volt még közel a szerelemhez, nem: tudta, hogy már régóta ott tartózkodott. )

vii.

Küldve Göndör:)-nek: oh istenem kérlek ments meg annyira undorítóak

Kapva Göndör:)-től: nem jössz át? :)

 Louis szokatlanul hálás volt, amiért Harry nem kérdezett rá. Mert képes egy listát alkotni -- egy listát --, mennyire egészen undorító Liam és Zayn. A megbánása megjelent afelől, hogy otthagyta őket egy kielégítő randit tartani egyedül, gyorsan körbetelítette az érzés, mert ők csak annyira, kibaszottul undik. Egyik percben még csókolóznak, összebújnak és egymáshoz beszélnek, mintha mocskos babák lennének, aztán a másik percben szárazul egymáshoz dörgölőznek, nyögnek és morognak, és kibaszottul fúj. Mindez Louist arra késztette, hogy el akarja vágni a torkát, és beleugorjon egy medencényi kibaszott citromlébe.

 Louis küldött Harrynek egy gyors "úton vagyok"-ot, és nem is gondolta, hogy a két szerelmes madár észrevette, ahogy kisurrant az ajtón.

 A következő dolog, amit realizált, hogy törökülésben ül Harry hálószobájának padlóján, Harry keze a combján terpeszkedett, mialatt hátradőlt és olyan hangosan vihogott, hogy még a szomszédok is meghallhatták.
-- Szörnyű vagy -- mondta Harry metsző ujjak és kuncogások között.
-- Figyelj, tudok mondani valamit, ami szörnyű, oké -- mormogta az orra alatt, és Harry megint csak kuncogott.
-- Tényleg ennyire rosszak? -- kérdezte, a mosolya nyilvánvalóvá vált a hangjában, ahogyan Louis a mutatóujját festette ki.
-- Jézus, igen. Legalább bennem van az illem, hogy a pasijaimat máshova vigyem el. Csupán annyit tesznek, hogy a kanapén összebújnak -- az én kanapémon apropó -- és nyálat cserélnek és... Istenem, valószínűleg éppen most szexelnek rajta -- nyögött fel Louis, és sikerült végigkennie Harry középsőujját körömlakkal.
-- Van barátod akkor? -- érdeklődött Harry, meggondolatlanul majdhogynem, de Louis csak megrázta a fejét.
-- Nem, ebben a pillanatban nem. Az utolsó kapcsolatom egy éve ért véget, és utána csupán úgy döntöttem, hogy egy kis szünetet tartok, tudod? Közös megegyezés alapján fejeztük be, és őszintén, bármikor felhívhatnám valószínűleg, és képesek lennénk úgy csevegni, mint két barát, de tudod. Ő csak nem az a fajta ember volt, akivel hosszútávon el tudtam képzelni magamat.
Louis felnézett, és látta Harryt bólogatni arra, amit magyarázott. Louis a másik kezéért nyúlt, és Harry odamozdította.
-- Szóval mi a helyzet veled, Harry? Barátok, barátnők? -- Louis nem számított arra, hogy Harrynek lenne egy, mert azt mondta, nincs egy barátbarátja sem, de úgy gondolta, neki is meg kéne kérdeznie ezt.
-- Barátok -- válaszolt Harry félénken. -- És nem, semmi jelen pillanatban.

 Louis ennél a kéznél jobban teljesített, a nagyujj igazán jól alakult, minimális festékkel a körömbőrénél, és elismerte, hogy eléggé büszke önmagára.
Önelégülten elmosolyodott, és felnézett Harryre:
-- Semmi gonosz ex vagy bármi más akkor?
A szemük találkozott, ekkor Harry elnézett, azt mormolva:
-- Nem, nem igazán.
 Louis figyelte őt egy percig. Tudta, hogy Harry hazudik valamiről; elgondolkoztatta, hogy talán Harrynek soha sem volt igazán egy barátja ezelőtt, és csak szégyellte, vagy esetleg még mindig próbált túllépni egy exen, és ez egy érzékeny témának számított nála. Nem ásta önmagát mélyebbre habár; nem akarta, hogy Harry kényelmetlenül érezze magát általa.

 De. Most csend állt be. Nem csak a hang csend, de az érzés csend. Az egész Louis bőrét zsibbadásra késztette.

 Szóval talán ez csak azért mondta a következőkben, hogy a levegővételük helyét kitöltse; vagy talán azért, mert úgy gondolta, Harryt boldoggá tenné:
-- Hé, mi lenne, ha most te festenéd ki az én körmeimet, miután megcsináltam a tiédet, oké? Nézzük meg, hogy te ténylegesen annyira jó vagy-e?
Harry szemei felcsillantak, a gödröcskék barlangot ástak maguknak.
--Tényleg?
Louis vállat vont:
-- Igen, miért ne?

 Louis könnyen befejezte az utolsó két körmét Harrynek, egy vigyorral reagált Harry elragadtatásában történő pattogására.
-- Milyen színt szeretnél?
-- Milyen szín nézne ki jól rajtam szerinted? -- kérdezte Louis, majd Harryre nézett a szempillái alól.
 Harry beleharapott az alsó ajkába, azután felállt, hogy ránézzen a több sornyi körömlakkjára, amelyek mind szín és márka szerint koordináltak. Felkapott egy halvány kék színt, és visszaült.
-- Szerintem ez nézne ki jól a legjobban -- ismerte el szégyenlősen, Louis azon kezét fogta meg, amelyet felényújtott, és óvatosan kissé megrázta az üvegcsét. Lecsavarta a tetejét, és maga mellé állította.
-- Miért gondolod úgy, hogy ez nézne ki a legjobban? -- érdeklődött Louis szórakozottan, figyelve Harry arcát, miközben a kisujjának kifestésére koncentrált. A nyugtató érzés rögtön végigsietett Louis testén a hideg fogadtatástól, amit kapott éppen a körmei alatt.
-- Ez olyan szép, mint a szemeid -- mondta Hary egyszerűen.

 Érezte ekkor. Érezte a megállíthatatlan emóciót, amely melegen végigterjedt testén, mint egy apró erdőtűz; és pontosan tudta, mi is az. Harry szép és édes, és csupán pár here ismerte még csak, de felismerte az érzést, habár ellökte magától, mialatt a lakkos ecset gyengéden befestette a körmeit.
-- Igen, tényleg úgy gondolod, hogy annyira szépek? -- mondta csipkelődve, drámaian megrebegtette a szempilláit, amikor Harry felpillantott rá, csakhogy lenézzen újra egy rózsaszín színnel, amely elterjedt az arcán.
Óvatosan bólintott:
-- Öhm, igen. Az volt igazából a legelső dolog, amit észrevettem rajtad.
-- Tényleg? -- rágta Louis az ajkait. Harry máris a másik kezére váltott.
-- Ühümmm, ez a kedvenc színem.
 Louis mosolygott, ignorálta a pirulást, amely egyre inkább ragyogóbbá vált a saját orcáin. Ezt motyogta inkább:
-- Igen, hát az én kedvenc színem a zöld.

(Az érzés felbecsülhetetlen volt, amikor Harry csillogó, csillogó zöld szemekkel és egy sugárzó vigyorgással felnézett rá.)

vi.

-- Szóval miért festi a körmeit? -- kérdezte Zayn az egy tál zabpehelye mögül.
Louis csak vállat vont, a sajátján nyammogott.
-- Ő egyfajta, izé, transznemű vagy valami?
 Louis megrázta a fejét:
-- Nem. -- Majdnem felszerette volna hívni Liamet, hogy tudjon Zaynnek tanítani egy kis leckét, amilyet még neki is adott anno.

-- Kedveled őt? -- Louis vad szemekkel nézett rá, és összehúzott szemöldökökkel.
Zayn vállat vont:
-- Csak olyan furcsa vagy vele.
Louis megforgatta a szemeit.
-- És mi van veled és Liammel -- vetette fel szarkasztikusan.
Zayn elpirult és lenézett:
-- Hosszú ideje kedvelem őt, Lou.

 Louis rögtön megpuhult a barátja válaszán:
-- Igen, ő is kedvel téged egy ideje, tudod? Sokszor bambult el téged bámulva, haver, és még mindig ezt teszi.
-- Igen? -- kérdezte Zayn, miközben mosolygott.
Louis újra megforgatta a szemeit:
-- Igen, Z.

v.

 Egyedül volt megint a cafétériában, piszkálgatott egy frissen mosott rövidujjú ruhadarabját, amely zöldalmától és epertől illatozott, és ennek nem volt semmiféle köze a göndörhajú fiúhoz. Ez csupán annyit jelentett, miként érzett a pillanatban.
 Mindenesetre, egyedül volt és bosszús, mert nem szeretett egyedül lenni. Aggódóvá tette és ingerlékennyé, és hülyén nézett ki, ami igenis hülye volt -- nem mintha még gimiben lett volna, sok ember ült egyedül itt.

 De mindezt elkergette, amikor egy bizonyos fiút meglátott olyan elegánsan bebotladozni, ahogyan valaki képes kinézni, miközben felbukik az ajtókban. A fiú körülnézett, úgy tűnt, hogy aggódott, és Louis rögtön magához intette. Abban a pillanatban, hogy pillantásuk találkozott, Harry szerényen mosolygott és bólintott, útját Louis felé kanyarította, az ő kis melegítőjében és vattapulcsijában. Louis úgy gondolta, nagyon melegnek és bújósnak mutatkozott a másik, és Louis azon kapta magát, hogy nem akar mást, csupán a fiú köré fonni a karjait és megajándékozni egy forró csokival.
-- Hé, haver! Mizu? -- kérdezte Louis gyengéden, és már mozdult is, hogy Harryvel szembe üljön a körasztalnál.
Harry rámosolygott, miközben kivette az epres tejjel töltött üvegét, ujjai kidudorodtak a pulcsija végeinél, amit kézfejeire húzott; és Louis látta, hogy a körmei lilára festettek.
-- Rendben vagyok, és veled mi a helyzet?
Louis a kezére támasztotta a fejét, és úgy tett, mintha a hamis szakállát simogatná, arca összeráncolódott gondolkodásában.
-- Hát -- kezdte. -- Kimostam a ruháimat. Szóval ennyi az egész, úgy hiszem.
Harry kuncogott mellette, a szemei ragyogtak.
-- Nem, komolyan! Megszagolhatnál, gyere. -- Louis Harry felé húzta az egyik pólójának ujját, és Harry nevetett, de megszagolta ettől függetlenül, hangosan is kiadott egy-egy hümmögést:
-- Alma?
-- Zöld -- bólintott Louis, hozzátéve: -- ó, és eper.
-- Illik hozzád -- jegyezte meg Harry az epres tejek kortyai között.
-- Pontosan ezt gon... -- Louis egy hangos csattanás miatt megszakította mondandóját, és Harry egész arca eltorzult a félelemtől.
 Összezsugorodott székében, szemei vadul kigúvadtak. Úgy nézett ki, mintha azzal próbálkozna, hogy a műanyagba olvadjon, teljesen eltűnjön, amíg semmi több nem lesz, csak egy lábtörlő koszos lábfejeknek.
 Louis szintén látta az egészet. Látta, ahogyan Harry önmagába roskad, összemegy aggodalmában, és ez olyan, mintha egy csillagot látott volna magába zuhanni párhuzamosan. Abszolút semmi. Semmi felvillanó fénycsóva, semmi szivárgó élet egy természetfeletti szépségben. Pusztán... Semmi.
 Hatalmas erőbe került elnéznie, de Louis megtette, hogy a következőkben lássa: Niall volt az, akinek tálcája lecsapódott a padlóra, és aki megijesztette Harryt.

-- Én csak nem értem, miért én vagyok utolsó, aki utoljára hall erről! -- Magyarázta Liamnek és Zaynnek, akik egymásba gabalyodva álltak mögötte, a szemüket forgatták és különböző dolgokat mormogtak neki.
 Louis visszafordult Harryhez, akinek rózsaszín orcái már egy sápadt fehérbe fordultak, és az édes ujjai egymást facsarták agyon idegességében. Louis érezte, miként a saját homloka ráncossá válik, hisz csordultig lett töltve zavartsággal.
-- Semmi ba... -- kezdte egy suttogással, de Liam közbevágott.
-- Ki ez, Lou?

 Most már mindannyian az asztal körül ültek, Liam és Zayn szorosan egymás mellett, asztal alatt az összekulcsolt ujjaikkal. Niall előnyt talált a plusz hellyel, és lábait szélesre is nyitotta.
 Mindenen túl, mindannyian Harryt bámulták, mintha valamiféle dögvész lett volna, legalábbis ilyen érzés. Louisban egy undor kezdett felkúszni, a bőre is viszketett miatta -- mindez pedig arra késztette, hogy kiabálni akarjon a többiekre, és rájuk szólni, hogy fejezzék be a bámulást, mert valami nem volt rendben Harryvel, és lehet, hogy aligha ismerte ekkor a fiút, de még mindig törődött vele, és képes volt megérezni, milyen kényelmetlenül is érezte magát, mindezek mellett jobbá szerette volna tenni a helyzetet.
 Ahelyett, hogy kiverte volna a haverjaiból a szart is, úgy döntött, hogy óvatosan megérinti nagyujjával Harry ujjperceit, érezte a bemélyedéseket minden ujja közti résnél, komfortot nyomott minden helyre úgyszólván. Harry megrezzent a nem várt érintésektől, de azután beleolvadt a mozdulatba, mint egy hajótörött csónak. Louis végül ezt mondta:
-- Ő az édes Harry, srácok.
 Harryre nézett, és még gyengédebben kijelentette:
-- És Harry, ők Niall, Liam és Zayn. -- Mutatott közben mindegyikükre, a bemutatás sorrendjében, és Harry bólintott, bátortalan mosollyal ajándékozta meg őket.
-- Örülök a találkozásnak, haver -- nyújtotta Niall a kezét, hogy megrázza Harryét, de Louis váratlanul felállt és megszakította az ismerkedést, mert tudta, hogyha Niall meglátná a körömlakkot, kérdezgetne róla, és csak képes volt látni az egészet: Niallt és Liamet veszekedni rajta, és az emberi jogokról, és a nemi szerepekről, és hogy melyik vezető a legjobb a Földön, és miért kéne mentolos köhögés elleni gyógyszert használni a gyümölcsösök helyett.

(Alig ismerte a fiút, mégis birtokolta már ezt az erős késztetést aziránt, hogy megvédje.)

-- Bocsi, hogy ilyen hirtelen el kell mennünk, de Harrynek és nekem meg kell szerezni az "Astronomy"-t*  korán ma, hogy tudjunk dolgozni a projektünkön -- gesztikulált Harry felé, aki lassan bólintott egy vonallal, amely a szemöldökei között ragadt, majd körültekintően felállt. Louis összeszedte a hozzátartozó cuccait mellette, sietősen bedobta őket a táskájába.
 Zayn és Liam az elképedt arckifejezésükkel ajándékozták meg rendesen, Harry és Louis között váltogatták a tekintetüket. Harry beharapta az ajkát, gyorsan mormogott egy gyenge sziasztokot.
 Amikor kiértek a helyiség duplaajtóin, Harry abbahagyta a sétálást. Louis észrevette, hogy gyorsabb, mint kéne, és sietősen feléfordult meghökkenten, figyelve, miként a fiú a pólóujját piszkálta.
-- Nem szeretnéd,... izé... hogy megismerkedjek a barátaiddal?
És a francba is.
-- Harry, basszus. Nem, nem erről van szó, egyáltalán nem, megígérem. Bazdmeg. Ez az, ahogyan lejött, ugye?
Harry zavarodottan nézett rá, és Louis folytatta:
-- Csak annyira ijedten néztél ki még ott, és nem tudtam, miért, és izé, a barátaim eléggé őszinték a tudnak lenni. -- állt meg Louis. -- És hangosak, idegesítőek, és én csak, bazdmeg. - Louis megrázta a fejét, kifújta a levegőt. A frufruján végighúzta az ujjait, miként a másik keze a csípőjén pihent.
-- Mit szólsz ehhez: átjössz hozzám este, rendben? Zayn ott él és biztos vagyok benne, hogy Liam is ott lesz. Megkérhetem Niallt, hogy jöjjön át, vagy hasonló. Akkor rendesen megtudsz velük ismerkedni, és tudom, hogy meg fognak szeretni, és ja. Légyszi? -- Louis egy kétségbeesett nézéssel ajándékozta meg, amely egy ajakbiggyesztésbe, zavartságba és öngyűlöletbe torkollt.
 Mert Louis, jézus, Louis tudta, hogy ez a dolog Harryvel nem fog pusztán véget érni, amikor ez a projekt igen. Tudta, hogy ő már rég mélyen süllyedt a fiúval, tudta, hogy az életében akarja tartani őt.
-- Öhm -- nyelt egyet Harry kínosan. -- Rendben.
Louis küldött egy smst a srácoknak, tájékoztatta őket arról, hogy Harry átjön, és azt akarja, hogy legyenek ott, hogy rendesen megismerkedjen velük, és muszáj kedvesnek lenniük, mert ő nagyon érzékeny. Ezután küldött egy második üzenetet, amelyben megjegyezte róla, hogy szeret körömlakkot hordani, és ne kérdezzenek rá a procedúrára.

 Amikor csillagászaton voltak, kis alakokat vágtak ki a projektjükhöz, és Louis kényszerítette magát, hogy rákérdezzen:
-- Harry? -- Harry hümmögött válasz gyanánt. -- Miért voltál olyan ijedt korábban?
Harry nem beszélt egy ideig. Csupán továbbfolytatta a csillagok kivagdosását, az ajka rágását, és Louis majdnem biztos volt abban, hogy látott vért kibuggyanni onnan, amilyen keményen beleharapott a fiú, de ő türelmesen várt a válaszra.
-- Én csak nem szeretem a hangos dolgokat -- mondta végül.
Louis úgy érezte, ez csak az igazság fele, ennek ellenére bólogatott:
-- Oké.

( Amikor Harry megérkezett Louis lakásához, a srácok mindannyian sörrel a kezükben videójátékoztak, és Harry szerény mosolyokkal ajándékozta meg őket. Niall rögtön felpattant, karjait Harry köré csavarta:
-- Jó veled találkozni, haver. -- Ez az egész hangos volt, és Louis látta Harryt megrezzeni és hezitálva visszaölelni. -- Illetve -- suttogta Niall, így Louis nem hallotta őt. - Úgy gondolom ez a Louis nagyon kedvel téged. Soha sem láttam még olyannak, amilyen ma volt.
 Harry kimelegedett, csillogó szemekkel felnézett Louisra, amikor Niall eltolta magától. Ott volt egyfajta kimagasló érzés a szívében: semmiségeket dadogott neki az a szerv, pedig még pár napja ismerték egymást összesen.
A többi fiú kézrázással köszöntötte, újra bemutatták magukat. Harry gyengéd "hellókkal" és kedves mosolyokkal válaszolt, miközben Louis óvatosan figyelte őt. Amikor Niall adott Harrynek egy italt, és meglátta a festett körmeit, elmosolyodott és ezt mondta:
-- Azta, haver, a körmeid királyul néznek ki! Még az anyám sem képes ilyen jól kifesteni a körmeit, és mindig örökkévalóságig húzza, esküszöm. Mindig túlviszi, teljesen a bőrére is, és ne is említsem meg, mennyire rosszul néz ki a jobb kézfeje. Jézus.
 Niall küldött egy mosolyt Louisnak, és Louis megköszönte Istennek Niallt; ezt tette, mert Harry olyan fényesen ragyogott fel, hogy Louis azt gondolta, lehetséges, hogy megvakul.

 Sörrel a kezében hátraült, és próbált nem arra gondolni, már most mennyire kedveli az édes fiút. )

* Csillagászati magazin.

iv.

 Reggel Louis kidörzsölte az álmot szemeiből, csakhogy a következőben szembekerüljön a falakkal, amelyek biztosan nem az övéi; és a takarókkal, amelyek nem bűzlöttek élvezettől. Egy kis idő kellett neki, hogy realizálja: Harrynél volt -- a göndör hajú Harrynél --, aki festi a körmeit és epres tejet iszik.
 Ezután hallotta a hangot keresztül vágni a lakás csendjén: "If I were a boooooy, even just for a daaay", és Louis ajkait önkéntelenül is egy nevetés hagyta el, mialatt arcát a pamutbársony párna felé fordította. Elgondolkozott azon, hogy az ágyneműjét ellopja-e, ténylegesen meg akarta tenni.
 Kigurult Harry ágyából, gyorsan beágyazta, ami számára eléggé újnak számított, mert ő nemigen ágyazott, mióta otthon élt. Sebesen kinyújtózkodott, felkapta a farmerját, és végrevalahára bebotladozott a konyhába. Harry puhának tűnt az összegubancolódott tincseivel és csillogó szemeivel, kis cukordíszeket szórva a kenyérre. Louis észrevette, hogy csupán alsónadrágban volt. Nadrágban, amely olyan szorosan ölelte át a csípőjét, hogy éppen kidudorodtnak a markolni való részei. Louis megjegyezte mindezt magának, illetve a tényt szintén, miszerint Harry lábai teljesen szőrtelenek. Arról is megjegyzést tett magában, hogy Harryt igazán... szépnek találja. Nemcsak olyan módon tartja szépnek, mint ahogyan a lányokat, annak ellenére, hogy semmifajta érdeklődést nem mutat feléjük; és nem is oly módon, ahogyan azokat a srácokat tartja, akiket meg akart dugni; hanem szép olyasfajta módon, hogy Harry akár tejet is kilövelhet az orrából, akkor is pontosan ugyanilyen szépnek tartaná. Ez nagyon összekuszált.
Elnézett róla, miután pislogott egyet:
-- Beyoncé? -- kérdezte.
Harry riadtan felnézett, és mellkasig pirult.
Louis nem tehetett róla, de hangosan felnevetett, hátracsapva a fejét.
-- Ez okés, haver, mindenki szeret magának egy kis Beyoncét -- kacsintott, és megfigyelte, min ügyködik Harry. -- Na, és mit csinálsz?
Harry mosolygott, és a másikra sandította szemeit:
-- Öhm, egy kis mesebeli kenyér. Készítettem neked is -- mutatott a másik tányér irányába az asztalon, amely egy szelet kenyeret rejtett magában, félbe vágva, rózsaszín cukordíszekkel belepve, és kicsi banánszeletekkel.
-- Váó -- fújta ki Louis a levegőjét. Nem tervezte ezt kimondani, de mégis megtette.
-- Mi az? -- kérdezte Harry.
-- Csak... Nem tudom; ahogyan élsz. Egy kicsit féltékeny vagyok, a helyzet az. -- Ténylegesen így gondolta, mert minden annyira ízléses és csinos és puha, és Louis valamennyire kedveli mindezt, mert a saját latyakos életéhez hasonlította, amely tele volt zsíros ételekkel és chipses zacskók rengetegével.

 Harry hosszú ideig nem szólalt meg, amíg Louis rágta a reggelijét, mellette és hümmögött, amikor érezte, milyen finom is volt az.
-- Nem kéne -- válaszolt Harry végül, nem nézett fel, ahogyan csipegetett egy banánból.
Louis szeretett volna rákérdezni, Harryt leültetésre és magyarázkodásra kényszeríteni, de csupán sóhajtott egyet, (mert még csak nem is ismeri) figyelve, ahogyan Harry önt magának egy pohár epres tejet.
-- Küldd el üdvözletemet a szakácsnak, oké? -- Mondta lágyan, mert érzett egyfajta nyomást emelkedni, és Niall egyszer adott neki egy díjat, amiért ő az, aki képes megölni az elefántot a szobában. (Garantáltan csak odafirkantotta egy papírlapra, és Niall részeg is volt, de mégis.)
Harry rámosolygott.
-- Ő most szüneten van, de biztosan elmondom neki, amikor visszatér.
 És ez nem is volt olyan vicces, de Louis keményen el kezdett nevetni, hosszú ideig, amíg az arca  bíborszínűvé nem változott, és a szemeiben könnycseppek meg nem jelentek, mert úgy gondolta, erre volt szüksége Harrynek.

( Mielőtt elment, köszönömöt mondott neki vagy egy milliószor, addig ontotta ki mindezeket magából, amíg Harry olyan szélesen nem vigyorgott, hogy a gödröcskéi egészen állandónak tűntek már; és amíg az orcáin megjelenő halvány rózsaszín csomagolásnak minősült rajta. Biztosra ment abban, hogy megszerezze Harry számát, és megígérte, hogy küld neki smst, amint visszaér a lakásába.

És ezt is tette. Küldött neki egy csomó kis "X"-et és mosolygós arcot.

 Amikor belépett, Zayn és Liam a kanapén összegabalyodottan voltak együtt, és Louis felnyögött:
-- Istenem, már most undorodom -- mondta, egyedül hagyva őket, később pedig összegyűjtötte a ruháit, mert hirtelen úgy döntött, ki akarja mosni őket.
 Talán mert ez már rég történt meg, vagy talán mert inspiráltnak érezte magát -- tök mindegy.)

iii.

 Louis szereti Zaynt, azonban kibaszottul utálja a kis intézkedéseit. Szóval, amikor véglegesen leesett neki, hogy éppen végzett az egész szobája kitakarításával, egy teljesen láthatatlan okból, nem kívánt mást, csak beütni a fejét és felgyújtani magát egy kis tűzzel, de tök mindegy, már túl késő volt ahhoz, hogy visszaforduljon, és azokat az értékes órákat "A kifutó"* nézésével töltse, vagy éppen a farkának kiverésével.
 Szóval jelenleg egy olyan rövidujjút húzott magára, amely pontosan olyan szagot árasztott ki magából, mintha nem lett volna kimosva, mióta csak először megvette, és egy olyan pár zoknit még, amely sáros csíkokkal díszített a sarkainál. Habár nem igazán érdekelte mindez, mert minden energiája a totál semmire ment el, és túlságosan szeszélyes volt, hogy tűrhető megjelenéssel foglalkozzon -- vagy szaggal.
 Egy könnyed kopogás hallatszott az ajtónál, amíg Louis felhúzta a másik pár Vans cipőjét is. Káromkodás hagyta el a száját, és a bejárati ajtó kilincséért nyúlt, hogy kinyissa és megpillantson egy zavarodott Harryt, ahogy lenézett rá így. Louis csak megrázta a fejét, kiegyenesedett, és óvatosan kilökte a fiút az ajtón, mielőtt be is zárta volna azt maga mögött.
-- Igen, szóval a helyzet az... -- kezdett bele Louis, és felkapta teleszkópját a talajról, amelyet percekkel ezelőtt rakott össze ott. -- Kiderült, hogy a lakótársam és egyben a legjobb haverom kedvel egy srácot, és történetesen ez a srác szintén kedveli a lakótársamat, úgy, hogy még el sem mondta nekem, hogy megtetszett neki valaki, aki méghozzá Li -- mutogatott a levegőben. -- Szóval úgy néz ki, azt tervezgette, hogy kirúg engem erre az éjszakára. Hülyeség, tudom -- fújta ki Louis hangosan a levegőt, és lehajolt, hogy megkösse a cipőfűzőjét. -- Szóval rendben van, ha inkább átmegyünk hozzád?

 Harry egy szoros, fekete farmerbe és egy édes egyetemi pulcsiba öltözött, a göndör tincsei pedig vissza voltak fogva egy még édesebb hajpánttal, ahelyett, hogy a homlokát söpörték volna. Az orcái piroslottak, és a könyvét szorította a mellkasához, teleszkópja a gyönyörű, széles vállairól lógott le. Louis hirtelen rosszul érezte magát, amiért ezt az édes srácot arra késztette, hogy idesétáljon hozzá mindezekkel, csakis azért, hogy vissza kelljen sétálnia velük.
Még rosszabbul érezte magát, amikor Harry összeráncolta a homlokát, és lesütötte a szemeit.
-- Öhm, én nem igazán...
Louis realizálta, mennyire bunkó is, ezért felsóhajtott:
-- Hé, mit szólsz ehhez: én cipelek mindent, rendben? Mert te idáig elsétáltál, és én egy szar ember vagyok... És rendben, hadd vegyem ezt el! -- nyúlt felé Louis, majd elvette Harry táskáját a teleszkópjával, felcsúsztatva arra a vállára, ahol a sajátja is tartózkodott.
 Harry megpróbált ellenkezni, de Louis már a tankönyveit is elvette, így Harry ottmaradt állva a semmivel, csupán a nyamvadt pulcsijában, amely jobban nézett ki rajta, mint kellett volna. Louis ténylegesen úgy gondolta, hogy Harry igazán szép, őszintén, habár elsöpörte ezeket a gondolatokat, mélyen az agya hátsó végébe.
-- Nem, tényleg, ez teljesen rendben van. Nem laksz olyan messze, ugye? -- mosolygott lágyan, mindenféle ok nélkül.
Harry újra elpirult, majd lenézett. Talpaival enyhén toporgott, és Louis érezte, ahogyan torkán felcsúszik az idegesség égető érzése. Hiszen miközben ő fogta azt a sok holmit, a fiú csak állt ott, csinosan nézett ki, és a francba is; valószínűleg szüksége lesz hátműtétre később, vagy valami.
-- Öhm, esetleg, talán, mégse mennénk hozzám, és izé, csinálnánk ezt a szabadban vagy valami?
Louis kibaszottul elbizonytalanodott ettől:
-- Öhm, mi?
-- Izé, nem tudom, én csak...
-- Harry, hideg van, késő, és nekünk eléggé szükségünk van a fényre. Mi olyan nagy dolog lenne abban, ha hozzád mennénk? -- Ugyancsak nem úgy értette és akarta, ahogyan azt élesen sikerült kimondania, mert hirtelen Harry vett egy mély lélegzetet, és Louis egy seggfejnek érezte magát újra egészen.
 Egyszerűen csak nem volt hozzászokva az érzékeny emberekhez, leginkább olyasfajtákhoz szokott, akik olyan hangos és szarkasztikus köcsögök, amilyen önmaga is.
-- Hé, hé -- sóhajtott fel, óvatosan leengedte a cuccokat kezében, és a fiú felé nyúlt. Ugyanilyen óvatosan végigfuttatta kezét vállain, és a kellemes érzés egy furcsa fajtája söpört végig Louis testén. -- Tényleg nagyon sajnálom, oké? -- mondta lágyan. -- Nem vagyok rád dühös vagy ilyenek, én csak ideges vagyok, mert az egész napomat azzal töltöttem, hogy kitakarítsam a szobámat neked, és mindez a semmiért történt, tudod?
-- Ne-nem rólad van szó. Csak... -- rázta meg Harry a fejét, illetve hátrébb lépett Louistól, szóval nem tudott hozzáérni többet. -- Ha a házamba megyünk, meg kell ígérned, hogy nem nevetsz ki vagy bármi más.
Louis zavarodottan pillantott rá, viszont ennek ellenére bólintott egyet:
-- Megígérem, Harry.

 Harry szintén bólogatott, egy újabb nehéz levegővétellel, miközben szemeivel a folyosón nézett végig. Döntést hozva lehajolt, megragadta a táskái fülét, de Louis rögtön megállította őt.
-- Hé! Azt mondtam, hogy viszem ezeket. -- Harry elvörösödött, és arrébb húzódott. Egy halk, meglepődött kuncogást hallatott.
Louis felhúzott szemöldökkel ajándékozta meg, felegyenesedett és elmosolyodott, amikor Harry lefagyott és orcái kezdtek rózsaszínűvé átváltozni.
-- Cuki -- mormogta Louis, figyelve, miképp változik még ragyogóbb vörössé Harry. -- Na, merre indultunk?

*

 Csend volt, és Harry mellette haladt, miközben az ujjaival játszott, illetve ajkait harapdálta. Louis szinte látta felfestetten az "ideges" szót rajta, miként a lila szín elegánsan dominált rövidre vágott körmein.
 Louis azon kapta magát, hogy a fiú kezét meg akarja fogni és megszorítani nyugtatás céljából -- hogy egyszerűen csak minden rendben van.
Amikor a fiú a lakásához ment kinyitni az ajtaját, csupán remegő kézzel tudott próbálkozni, még a kulcsot sem találta be a kulcslyukba.
Louis felsóhajtott, óvatosan megfogta Harry kezét a sajátjával. Észrevette, hogy a fiú megrezzen az érintéstől, de ő ezt ignorálta:
-- Haver... Drága, nyugodj le, rendben? Minden oké.
 Louis az ajtóhoz emelte a kulcsot, és Harry csak pislogott, lassan bólintott, ahogyan ott zengett közöttük az a kis kattanó hang. Gyorsan beszívta a levegőt, elnézett, mielőtt lassan kinyitotta volna az ajtót, és Louis keze kicsusszant a sajátja közül. Louist előre engedte, aztán botladozva, de felkapcsolta a villanyt.
 Louis nemigen tudta, mire számított, habár ő soha sem tudja igazán bárminél is.
Fehéres képkeretek takarták el a falat, amely lágy rózsaszínnel volt lefestve, kis díszlámpák lógtak le lágyan, ahonnan körbeszínezte fényével a szobát, összeolvadva a lágy sárgájával a falak babapinkjével. A kanapé egy nagyon világos rózsaszínben pompázott, ami egy majdnem fehérbe torkollott, és úgy nézett ki, hogy rendes árat ért meg. Puha, rózsaszín -- meglepő módon --, csipkével teli párnákkal díszített, és egy sötétebb színű: lila szőnyeg hevert a padlón. Csinos, de átlagos, és Louis majdnem jobban elgondolkozott azon, Harrynek hogyan volt meg mindez a sok világos és tiszta bútora, ahelyett, hogy miért birtokolhatta őket.
 Ha bármi, akkor ez mind, ami Louist arra késztette, hogy elvigye a kocsiját alaposan lemosatni.
Harry nem igazán találkozott Louis szemeivel, miközben elvezette egy másik helyiségbe:
-- Öhm, van egy erkélyem a szobámban. Szóval, ja -- pirult el.
Az említett helyiség inkább lágy fehérrel volt lefestve, mint rózsaszínnel, ahogyan az eddig látott helyiségek. Több díszlámpa világítása lengte körbe a falakat, és csalogatta a hamisságával, amely arcszesszel, tisztítókkal és néhány kósza körömlakkal teltek. A menta színnel bevont ágya hihetetlenül puhának és bolyhosnak nézett ki; a fehér, szúnyoghálószerű anyag függőleges lógott le a plafonról az ágytámlája köré. A falra csavarozott polcokon körömlakkok sorokban álltak, a giccses parfümökkel és különböző dezodorokkal együtt. Virágkoszorúk apró gombostűkről lógtak le, és csillogó lekváros üvegek, más és más rózsaszín, illetve lila árnyalatban hevertek, ennek következményeként zavargatva a könyvek és virágokkal teli vázák világát mellettük, szintén a polcokon. A csipkés függönyök kötötten húzódtak vissza, kontrasztba hozva a jelenlegi sötét égboltot. A szoba édes illatot árasztott magából, és Louis csupán tippelni tudot egy feltevésére; miszerint mindez azért lehetséges, mert ott volt több, gyújtatlan vagy félig megégett gyertya a szoba minden egyes táján.
 Összességében a szoba nagyon édesnek és kifinomultnak hatott, és Louis visszagondolt arra az időre, amikor Lottie megmutatta neki az álom-szobáját egy magazin katalógusában.
Habár ez ténylegesen beleillett a képbe. A fiú festi a körmét, szóval Louis úgy gondolta, amikor ott állt, hogy ez az egész nem is igazán meglepő. Első pillantásra nem számít az ember egy mélyhangú és magas fiútól, hogy ennyire oda lenne a nőies dolgokért, de most, hogy Louis eltöltött vele egy kis időt, ez úgy nézett ki, hogy egyszerűen csak ráillik, még ha ő egy fiú is.

Hiszen ő egy fiú, nemde?

 Visszagondolt arra, amikor Liam kioktatta a nemekről és szexualitásról: mennyi különböző fajta kombinációja van, amivel az emberek azonosulnak vagy mutatkoznak. Louisnak még mindig teljesen, kissé furcsa, vagy talán egy jobb szó lenne erre; hogy idegen, csakis mert még soha sem találkozott olyasvalakivel, aki nem úgy viselkedett volna, amilyen nemben megszületett. És ha őmaga bűnös lett volna ebben, soha sem realizálta.
 Csukva tartotta a száját minden futógondolata ellenére a fejében, és óvatosan elhelyezte a cuccokat -- amiket eddigi idő alatt hordozott -- a fapadlóra.
Figyelte eközben, hogyan bújik ki Harry a cipőjéből, és kezdi el levenni a zokniját is, mielőtt lefagyott volna:
-- Az... Öhm... Az rendben van, ha leveszem a zoknimat?
Louis pislogott, szemöldökeit összehúzta.
-- Igen, csináld csak, haver -- mondta ki egy kissé kínosan. -- Nincs semmiféle lábfétisem -- viccelődött, hogy javítson a hangulaton.
Harry beharapta az ajkait, hogy megállítsa magát a nevetésben, de a gödröcskéi totálisan elárulták, és Louis lehetséges, hogy kis részben cukinak vélte őket, tényleg. Szóval őmaga is elmosolyodott, figyelve, ahogyan a másik lépéseket tesz, szóval az ágyán ülhet keresztbe tett lábakkal és hezitáló mosollyal az arcán.
 Louis követte, a matrac szélére ült le.
-- Szóval izé -- akadt meg Louis, hiszen jól megválogatta a szavait. -- Szeretnél egy lány lenni, vagy hasonló? -- Sokatmondó.
Harry aprót köhintett, miközben magához vette az egyik puha és menta párnáját, és annak sarkait piszkálgatta.
-- Nem -- válaszolta halkan és egyszerűen.
-- Akkor miért van neked meg mindez? -- emelte fel Louis a karjait magasba, a másik szobájára utalva. Tudta, ha Liam ott tartózkodna, valószínűleg pofonvágta volna őt ezért.
Harry felsóhajtott:
-- Szeretek fiú lenni. Én csak... Kedvelem szép fiúnak érezni magamat.
-- Tudod -- kezdte Louis, majdhogynem bátortalanul. -- Nincs szükséged minderre, hogy szép legyél. -- Harry felnézett rá, szemei kigúvadtak, orcái rózsaszínek. -- Mert, úgy értem, te szép vagy. Mondhatni, röhejesen szép, és ezek nélkül a cuccok nélkül is még mindig az lennél.
 Beharapta az alsó ajkát, miután kimondta. Pusztán kis mértékben összezavarodott -- nem pontosan értette, miért gondolta úgy Harry, hogy szüksége van más dolgokra, hogy széppé tegyék, különösen amikor ennyire titokzatos ezekkel kapcsolatban. Persze, Louisnak megvan a maga önszeretet-rituáléja, mint például, hogy titokban szeret habfürdőket venni, miközben Mariah Carey lágyan szól a háttérben, de nem tehetett róla: kissé úgy érezte, ez nem Harrynek való. Az ő tommo-megérzése azt súgta neki, hogy emögött sokkal több rejtőzik.
 Harry lesütötte a szemét, mialatt a még mindig nyúzott párnának széleit piszkálta. Mosolygott habár, és Louis örült ennek.
-- Én csak szeretem, tudod? Jól érzem magam tőle.
Louis mesterkélten mosolygott (vigyorgott), figyelve a szégyenlős fiút.
-- Megértem -- szólalt meg végül, még ha úgy érezte, mégsem értette igazán az egészet. -- Ez nagyon kedves.
-- Így véled? -- kérdezte, majd túl nagy lelkesedéssel felnézett, viszont Louisnak ez tetszett. Szerette a tényt, hogy képes megállapítani, Harry miképp próbálta visszafogni egy mosolyát, amely nyilvánvalóan próbált szétterjedni rajta.

 Mikor végül egy óriási vigyor jelent meg Harry arcán, Louis nem tudott ellenállni a kísértésnek az iránt, hogy előre nyúljon, és a fiú egyik gödröcskéjét megbökje, szóval éppen ezt tette, csakhogy a fiú orcája olyan pinkké változott, amely illett a körülöttük lévő tárgyakhoz, még a szemei is kidülledtek.

*

 Gyorsan dolgoztak együtt. Lejegyzetelték a csillagneveket és csillagképeket, illetve szimplán mesebelien rajzolták le őket. Harryt nem nehéz nevetésre késztetni, vagy éppen pirulásra, és Louis ki is használta ezt, mindig csinált valamit, ami miatt a fiú egy óriási és hangos nevetésben fakadt ki.
És mindennek a közepén Louis észrevette Harry lábujjkörmeit, amelyek éppen ugyanolyan színnel festettek, mint a kézujjai; hogy a kuncogásai szelídek; és hogy a kézírása gömbölyded. És hát, Louis azon találta folyamatosan magát, hogy sodródik. Sodródott egy olyan irányba, ahol hirtelen nagyon szeretett volna begubózni meleg takarókba, forróteát inni, s elmosódó gyertyákat ragyogni körülöttük -- és szerette volna, ha mindeközben Harry mellette lehetne.

( Ebben a pillanatban Louis képes volt végre megtalálni a Szaturnuszt teleszkópjával és planiszférjével. Izgatottan kezdett fel-aláugrándozni, miközben a teleszkópján tartotta a szemeit, Harrynek jelzett a kezével.
-- Harry! Harry! Nézd! -- És Harry csupán annyit tett, hogy gyengéden Louis ujjai köré helyezte a sajátjait, és óvatosan elhúzta a másik fejét, csakhogy beszorítsa oda az övét is. Louis lassan lenyugodott: érezte, miképp olvad el teste az érintése alatt. Nem tudta, hogy lélegzik-e, ahogyan érezte magát elpuhulni -- egy gyengéd melegség járta körbe a testét, rózsaszín és piros színbe bújtatva őt. A szíve úgy kezdett el összevissza hánykódni, mint a cipők a szárítóban; az orcái égtek, és Harrynek eper és uborka illata volt.
Maga a fiú egyszerűen csak olyan udvarias, és Louis képes volt érezni a bizonytalan érzést magában egyre inkább növekedni mindenhol; plusz a tény, hogy ő valószínűleg úgy bűzlött, mint Zayn cigaretta füstje és B.O., és ki tudja, lehet, hogy ezt a pólóját használta ahhoz, hogy letörölje a spermáját magáról, csak még nem látta annak foltját. Ő próbálta magának bemesélni, hogy az egyetlen ok, amiért Harry ennyire szédelgőssé tette, az az, merthogy nem volt hozzászokva mindehhez a cucchoz, amely Harry személyével együtt járt. Zaynhez, Liamhez és Niallhöz volt hozzászokva; és a srácokhoz, akiknek nevére nem emlékezett reggelre.
Ő arra reagált, milyen rendellenes hallani Harry mély hangját és érezni a lágy érintését, ez minden.)

 Mielőtt észrevették volna, este tíz lett, és becsukták tankönyveiket, úgy döntöttek, hogy a héten később kezdik el kivágni a többit.
 Jelenleg mindketten Harry fodros ágyán ültek, Harry ujja végigrajzolta a mintákat paplanján és Louis Niallnek írt üzenetet. Niallnek, aki még mindig nem válaszolt neki, azzal illetően, hogy rendben lenne-e az, ha nála maradna éjszakára.
-- Köszönöm. -- Ez gyengéden hangzott, az édes levegőben lógott, Louist arra kényszerítve, hogy felnézzen.
-- Mit?
-- Amiért, izé, nem nevettél ki vagy ilyesmi.
Louis elmosolyodott, megpaskolta Harry kezét.
-- Nincs szükség újra megköszönnöd nekem ehhez hasonlót, mert nem mintha kész kínszenvedés lett volna vagy bármi, hogy ne nevessek - jelentette ki nyugtatólagosan. -- Ez kissé más nekem, de egyben kedves is.
Harry szerényen bólintott:
-- Ugye nem mondod el senkinek? Mármint, te vagy az első ember, aki átjött ide, szóval...
-- Ne aggódj, Göndör -- nyugtatta meg egy mosollyal együtt, majd visszatekintett a telefonjára. Sok mindent szeretett volna kérdezni Harrytől, csak fogalma sem volt, hogyan tegye.
Harry enyhén köhintett egyet, mosolygott:
-- A barátaid randija jól megy?
Louis vállat vont:
-- Nem tudom, és az igazat megvallva, nem akarom tudni -- mosolygott negédesen. -- Csak azt figyelem, hogy egy másik barátom válaszolt-e már arról, hogy maradhatok-e nála, mert én határozottan nem akarok megzavarni semmit sem nálunk.
Harry bólintott, és lenézett:
-- Öhm, ha szeretnél, maradhatsz itt -- vonta össze a szemöldökeit. -- Mármint... Ha a barátod nem válaszol, vagy ha egyszerűen szeretnél itt maradni.  Ne-nem bánnám -- harapta be alsó ajkát, a takaróját piszgálgatta.
Louis megpuhult, és szeretettel mosolygott. Kétség sem fért hozzá, hogy ez a fiú arany szívvel rendelkezik.
-- Csupán, ha biztos vagy benne -- válaszolt, hangja óvatos és gyengéd volt.
Harry rögtön felpillantott, szemei ragyogtak, ahogyan megrázta a fejét, Louist arra késztetve, hogy a legnagyobb vigyorgástól repedjen szét elragadtatásában.
-- Rendben, szuper.
-- Tudok magunknak készíteni egy kis ételt is -- jelentette ki Harry izgatottan, visszafogta egy vigyorgását.
Louis összezavarodottan nézett rá, mindamellett egy mosollyal, és Harry sajátja meginogott kissé, ahogyan pirossá hevült.
-- Bocsi, csak még soha senki, tudod, nem volt nálam vagy ilyenek.
-- Épp ideköltöztél vagy mi? -- kíváncsiskodott Louis, majd Niallnek egy "tök mindegy"-et üzent, és kikapcsolta a telefonját.
-- Öhm, nem. Pusztán nem szereztem barátokat, azt hiszem? -- Harry halkabbá vált, ahogyan ezt kimondta, szemei a paplanra tévedtek, de nem engedte a mosolyát elhagyni az arcáról.
-- Ó -- mindez, ami elhagyta Louis ajkait.
-- Igen, mármint ott volt az a srác, de... -- gyötörte Harry az ujjait. -- Ott volt, de, öhm -- szakította félbe Harry saját magát, fejét megrázta. -- Mindegy -- jelentette ki végül, miközben szemöldökeit összehúzta.

 Louis látta. Látta, és képes volt hallani abban a kis leheletnyi szomorúságban és összetörtségben, amely belőle áradt: a beszédéből; tudta, hogy van valami több Harryben, és még csak el sem kezdte súrolni a külcsínt. Már akkor tudta, mikor még meg sem történt.

(El lesz csavarva a feje rendesen.)

(Tudta, hogy már elég mélyen és meglehetősen benne van, és ezzel együtt talán mégsem.)

 Az ajkait rágcsálta, azt várta, mikor látja meg Harryt bármi többet mondani, és amikor ezt nem tette meg, előrenyúlt és ujjaival végigsimította ujjperceit. Harry felpillantott, és a szemöldökei között egy vonal volt, illetve egy harapás az ajkán. Louis tudta, hogy kezdi érezni azt a fajta érzés, amely akkor jelenik meg, amikor valaki bunkó a kishugaival; azt az ismerős egyvelegét a dühnek és védelmezés kényszerének.
 Felajánlott Harrynek egy újabb, gyengéd mosolyt, és azt kérdezte:
-- Mit szólsz ahhoz a kajához, hm? Tudod, mióta mindenhova magaddal szoktad cipelni azt az epres tejet, nem is vágyok másra.

Harry mosolya még a világnál is többet ért.

( Harry kis teaszendvicseket készített, szívalakúvá vágta őket, párosítva foltnélküli, epres tejjel teli poharakkal. Videóklippeket nézegettek Harry laptopján, és énekesekről, illetve bandákról vitáztak:
-- A punk rock ezerszer jobb, bocs.
-- Mi, nem. Indie ze...
-- Hipster zene. Az hipster zene.
-- A felirat szószerint azt írja, hogy Ind...
-- Hipster.

 Harry egy állandó kaleidoszkópja a pirulásnak és a nevetésnek, és Louis volt az, aki képes mindezt megtörténté tenni.
 Amikor Louis Harry fürdőszobáját használta, észrevette, hogy puha, pink törölközőket és vattacukor gyertyákat is birtokol. Különböző testradírok sora és sora sorakozott a zuhanyzóban, egészen elnyúlva a pult sarkáig. A kis fémkuka több szappannal volt tele, s Louis valamennyire furcsának találta mindezt -- furcsábbnak, mint minden mást, amely Harryt alkotja --, de akképp döntött, hogy nem fog a mélyére nézni -- túlgondolni.

 Harry odaadta az ágyát, és a kanapé mellett döntött. Louis nem tervezte, hogy Harry párnájának illatára ragadja el az álom, de képtelen volt megfordulni, és a hátára feküdni. )

*Televíziós valóságshow-sorozat.